Alapelvek
      Az elsősegélynyújtás a sürgős helyszíni betegellátás első lépése.

      Bajbajutott embertársainkon segíteni mindenkinek állampolgári kötelessége.
      Persze segíteni az tud igazán, akinek fogalma van a szakszerű
      elsősegélynyújtásról. Hiszen ezek a beavatkozások sokszor életet
      menthetnek. 
        Fontos láncszem a laikus elsősegély, illetve a kiképzett
        elsősegélynyújtó jelenléte.
        A második lépcső a helyszínre érkező, értesített orvos, aki már magas
        szintű ellátást képes adni.
        Optimális esetben a harmadik láncszem a mentőellátás. Ezt az Országos
        Mentőszolgálat végzi hazánkban.
        Ezután következik a gyógyintézeti szakasz (a definitív ellátás), a
        sürgősségi eseteket a betegfelvételi egység fogadja és osztályozza.
      A balesetek többsége közterületen történik. Miután tisztáztad, hogy ki a
      beteg, azonnali teendő a légzés, a keringés és az eszmélet kontrollja.
      Többnyire ez ránézéssel is megállapítható. Igyekezzünk a beteg bizalmát
      megnyerni, ne hagyjuk, hogy mások izgalma, agresszivitása minket is
      hatalmába kerítsen.
      Az elsősegélyt igénylő helyzetek sora a kisebb vágások és zúzódások
      kezelésétől egészen a súlyos sérülések vagy balesetek utáni újraélesztési
      módszerek alkalmazásáig terjed.

                    Segélykérés
      Amíg a segítség megérkezésére várunk
        Jegyezzünk meg minden változást a sérült állapotában, figyeljünk arra,
        mit akar mondani.
        Lazítsuk meg a szoros ruházatot, de ne mozgassuk feleslegesen.
        Takarjuk be, de ne melegítsük, ne adjunk alkoholt, mert ez vérbőséget
        idézhet elő a bőrben és a gyomorban, és megfosztja a szívet és az agyat
        a működéséhez szükséges vértől.
      Hogyan hívjunk segítséget?
        Keressük meg a legközelebbi telefont, és hívjuk a 104-et.
        Rögtön adjuk meg címünket és hívószámunkat, hátha megszakad a vonal,
        azután mondjuk el pontosan hol található a sérült.
        Mondjuk meg, hogy szerintünk mi baja a sérültnek, és mi okozhatta a
        sérülést.
        Fogalmazzunk világosan és egyértelműen, és ne tegyük le addig a
        telefont, míg a vonal másik végén erre nem szólítanak fel.

                    Mi a teendő, ha baleset történik?
      Azonnal vigyük ki a sérültet a közvetlen veszélyzónából, csonttörés
      gyanúja esetén óvatosan járjunk el.
       
      Mire ügyeljünk a sebellátásnál?
        A kötszer minden irányban legalább 2,5 cm-rel túlérjen a seb szélén.
        Soha ne nyúljunk kézzel a sebbe, és ne érjünk a tiszta vagy steril
        kötszer sebre kerülő részéhez
        Ne beszéljünk vagy köhögjünk a seb vagy kötszer fölött.
        A sebet csak steril vattával vagy gézzel s mindig csak egy irányban
        tisztogassuk!
        A vattát a seb megtisztítására, valamint a géz fölé rétegezve védőpárna,
        illetve a további vérzés és váladékozás felszívása céljából használjuk,
        de soha ne fedjük be vele közvetlenül a sebet, mert szálai könnyen
        beleragadnak, és fertőzést okozhatnak.
        A kötést mindig pontosan a sebre helyezzük. Ne tologassuk a helyére,
        mert bármilyen érintkezés a seb környezetével a seb elfertőződését
        vonhatja maga után.
        Ha ágyban fekvő beteget kötözünk, ügyeljünk arra, hogy legalább egy óra
        elteljen az ágyazás vagy takarítás óta, ezáltal hagyjunk időt a felvert
        por leülepedésére.
      Csonttörés
       
      A törést követő fájdalom esetleg nem súlyos, de a sérült rész mozgatásával
      fokozódik. Ha a balesetes képtelen mozgatni a végtagot, vagy az duzzadt az
      éphez viszonyítva, bármilyen formában torzult, akkor valószínűleg
      csonttöréssel van dolgunk. Nagyon óvatosan tapogassuk végig az érintett
      területet; a rendellenes kidudorodás a törés helyét mutatja, ennek
      környéke vörös vagy zúzódásra jellemző színű, nyomásra érzékeny. Kétely
      esetén kezeljük törésként a sérülést; röntgenezés nélkül nehéz
      megállapítani, hogy valójában erről van-e szó.
      Állítsuk el az esetleges vérzést. Ha a törött csontvég átszakította a
      bőrt, közvetett nyomást alkalmazzunk vérzéscsillapításra.
      A nyílt sebet kötözzük be. 
      Szükség esetén rögzítsük a törött csontot. Fölöslegesen soha ne mozgassuk
      a törött végtagot.
      Minden törésnél tartsuk szem előtt, hogy belső vérzés állhat fenn.
       
      Mesterséges légzés
       
      Ellenőrizzük, hogy az illető valóban nem lélegzik, vagy csak elájult.
      Figyeljük a mellkas mozgását és a lélegzetvétel hangját: ehhez egyidejűleg
      helyezzük tenyerünket a sérült mellkasára, fülünket pedig az orr és a
      szájnyílás közelébe.
      Ha a sérült nem lélegzik, azonnal cselekedjünk!
        Szilárd aljzaton fektessük hanyatt, szoros ruházatát a nyak és a mellkas
        körül lazítsuk meg.
        Tegyük szabaddá a légutat: egy kézzel hajtsuk hátra a fejét, a másikkal
        emeljük meg a nyakát, majd húzzuk előre az álkapcsát. Ebben a helyzetben
        a nyak nyújtott, a nyelv nem tud hátracsúszni, hogy elzárja a torkot.
        Ha a légzés nem indul meg, fordítsuk a sérült fejét oldalra: behajlított
        mutatóujjunkkal körbetöröljük a szájüreget, hogy eltávolítsuk az
        esetleges idegentestet, például műfogsort, ételdarabot, hányadékot vagy
        kitört fogat. Ne vesztegessük az időt nem szembeötlő idegentest
        keresésével! 
      Szájból szájba lélegeztetés
        Nyissuk ki a sérült száját, és szorítsuk össze a orrcimpáit!
        Mély lélegzetvétel után szájunkat a szájához illesztve, a levegőt erősen
        a tüdejébe fújjuk, hogy a mellkasa megemelkedjék!
        Szájunkat elvéve, újabb lélegzetvétel közben figyeljük a mellkas
        süllyedését. Az első négy befúvást gyors egymásutánban végezzük,
        anélkül, hogy megvárnánk a levegő teljes visszaáramlását.
        Ha a mellkas nem emelkedik, a légutak talán még mindig nem átjárhatóak.
        Fordítsuk oldalára a sérültet, és lapos tenyérrel négyszer üssünk a
        lapockák közé. Ennek ki kell mozdítania az idegentestet. Ismét töröljük
        ki a szájüreget, fektessük hátára a sérültet, s biztosítsuk a légutakat,
        mint az előbb. Kezdjük újból a mesterséges légzést.
        Az első négy befúvás után tapintsuk ki a pulzust, ellenőrizzük a
        szívműködést.
        Ha a szív dobog, a sérült arcszíne várhatóan javulni kezd. Folytassuk a
        mesterséges légzést percenként 16-18 - gyermekeknél kisebb erővel, 20 -
        befúvással. Kétpercenként mérjük a pulzust.
        Ha a szív leállt, a befúvott oxigént a keringés nem továbbítja a
        sejtekhez. Azonnal kezdjünk szívmasszázst, és egyidejűleg folytassuk a
        mesterséges légzést
        Mihelyt a sérült rendesen lélegzik, helyezzük stabil oldalfekvésbe. Így
        hányás esetén nem fullad meg a hányadékától. Ha már hányadékot lélegzett
        be, fordítsuk oldalára és lapos tenyérrel négyszer üssünk lapockái közé.
        Ha a légzés megint leáll, kezdjük újra a mesterséges légzést.
      Szívmasszázs
       
      A szívmasszázsnál a sérült szegycsontját a szív felé mozdítjuk, mire az a
      szívet a gerinc felé nyomja. A két csont közé szorult szívből a vér
      kipréselődik. Amikor lazítjuk a nyomást, a szív ismét telítődik vérrel.
      Ezzel az úgynevezett mellkas-kompresszióval a szív leállása esetén is
      fenntartható a vérkeringés. Mihelyt a szív ismét dolgozni kezd, azonnal
      abba kell hagyni a masszázst, de a lélegeztetést folytassuk mindaddig, míg
      a légzés is nem rendeződik.
       Súlyos égés vagy vérzés esetén azonnal tegyük meg a szükséges lépéseket:
      Égési sérülést hő, vegyszerek vagy sugárzó anyagok okozhatnak. Bőr alá
      ható, súlyos károsodások keletkezhetnek, sok esetben orvosi beavatkozás
      szükséges.
       
      Áramütés
       
      Az elektromos áram igen különböző mértékű, akár halálos sérüléseket is
      okozhat. Magasfeszültség esetén csak akkor közelítsük meg a sérültet, ha
      már biztonságban tehetjük.
      Faszék vagy fadarab segítségével távolítsuk el az áramot az illetőtől.
      Fémtárgyat soha ne használjunk erre a célra!

        Közösségi Kapcsolat Alapítvány 1997. 12. 29.