2/2004. (VI. 16.) kollégiumi állásfoglalás

A kábítószer függőség tekintetében a Btk. nem tesz különbséget enyhe, közepes vagy súlyos függőség között.

Ezért a kábítószer-függőség WHO által meghatározott valamennyi formája esetén indokolt lenne a függőség megállapítása (III. táblázat).

Ebben a kérdésben Módszertani levél kiadása szükséges, mert a függőség kérdésében kötelező a Be. 99. § (2) bek. e) pontja szerinti szakvélemény beszerzése.
Nem az e kérdésben véleményt nyilvánító szakértő kompetenciájába tartozik, hogy a függőségi formákat, a Btk. vonatkozó rendelkezéseivel beazonosítsa.

A 2/2004. (VI. 16.) kollégiumi állásfoglaláshoz:
A kábítószer-függőség fogalmi meghatározása
Az ítélőtábla szinte megyénként eltérő orvosszakértői gyakorlatot tapasztalt e fogalom meghatározásával és értelmezésével kapcsolatban.
Az országban működő igazságügyi elmeorvos szakértők teljesen eltérő fogalomértelmezéssel határozzák meg a kábítószerfüggő személy fogalmát.
A kábítószerfüggő fogalom egységes értelmezése részben a bűncselekmény minősítése, részben a kábítószerfüggő személy gyógyítása, az elterelés lehetőségének az igénybevétele miatt alapvető fontosságú.

A kábítószerfüggő személy fogalom-meghatározásának tapasztalatai
– Néhány megyében az orvosszakértők a kábítószer-függőséget az ún. testi függőséggel azonosítják, s úgy nyilatkoznak, hogy az elkövetőnél a kábítószer-elvonás tüneteit nem észlelték.
– Más orvosszakértők az ún. „lelki függőség” körülményeit vizsgálták. Azonban elvonási és testi tünetek hiányában is megállapították az ún. „pszichikai függőséget”.
– Ismét más orvosszakértők szakértői véleményükben megállapították, hogy „nem bizonyítható”, hogy a vádlott kábítószerfüggő volt.
A szakértő a tárgyaláson történő meghallgatása során szakértői véleményét azzal egészítette ki, hogy véleménye – nem bizonyítható, hogy kábítószerfüggő volt – nem azt jelenti, hogy a terhelt lehetett akár kábítószerfüggő is, csak azt, hogy szakértőként évek múltán már nincs olyan orvosi vagy egyéb adat a birtokában, amellyel a kábítószer-függőséget meg tudná állapítani. Ezt cáfolandó adatok sem voltak a birtokában.
Ugyanebben az ügyben a megyei szakértők szakvéleményükben kategorikusan kizárták a terhelt kábítószer-függőségének a lehetőségét is.
Tényként viszont az volt megállapítható, hogy a terheltet 2 évvel korábban kábítószerrel való visszaélés vétsége miatt felelősségre vonták és önkéntes kezelésen is részt vett. Az újabb szakvélemény pszichiátriai megállapításai rögzítették, hogy a korábbi átlagos személyiséghez képest negatív irányú változásokat mutatott.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt, a jelentős mennyiségű kábítószert azért szerezte meg, hogy azt tovább értékesítse, s így saját fogyasztását is fedezni tudja. Természetesen újabb szakértői vélemény beszerzése vált szükségessé.
Az egyik megyei bíróság által kirendelt Igazságügyi Orvosszakértői Intézet elmeorvos-szakértői egységes álláspontként a kábítószer-függőséget csak akkor véleményezik, állapítják meg a terhelt tekintetében, ha a kábítószer-függőség fizikai és pszichikai tünetei együttesen fennállnak. Ezen orvosszakértők szerint kizárólag pszichikai függőség nem létezik, a pszichés tünetek a fizikai tünetektől nem választhatóak el.
A Fővárosban pedig az enyhe pszichikai függőt is kábítószerfüggőnek véleményezik a szakértők.
Két budapesti orvosszakértő szakvéleménye szerint a szakirodalom nem tesz különbséget enyhe, közepes vagy súlyos függőség között és a vádlottat testi tünetek hiányában is függőnek (enyhe) minősítették.

A WHO szerint az élvezeti mérgekkel és kábítószerekkel való intoxicációnak különböző fokozatai illetve formái vannak.

Ezeket számtalan átmeneti forma is összekapcsolja egymással.

Bizonyos élvezeti mérgek (pl. coffein) nem szoktak súlyosabb intoxicációt eredményezni, a kábítószerek használata viszont eleve súlyosabb formában megjelenő képet alakít ki. Mivel a szűkebb értelemben vett élvezeti szereken és kábítószereken kívül egyéb szerekhez is alakulhat ki kóros hozzászokás, átfogó értelemben gyakran drogról beszélünk.

Drognak nevezünk minden olyan természetes életvitelhez nem szükséges anyagot, amelyik az élő szervezetbe kerülve annak egy vagy több működését minőségileg módosítani képes.

1. Legsúlyosabb fokozatot a toxicománia (drog addictio) képviseli. Ennek jellemzői a következők:

a) Psychés függőség, ami a méreg utáni csillapíthatatlan mohó vágyként jelentkezik. A méreg hatására korábban bekövetkező örömnyerés (pozitív euphoria), vagy kín- és kellemetlenség-elkerülés (negatív euphoria) ismétlése érdekében az egyén minden körülmények között és minden eszközzel a méreg beszerzésére és folyamatos felvételére törekszik.

b) Testi függőség, ami a méreg elhagyása esetén elvonási tünetegyüttesben lepleződik le. A testi függőség annak következménye, hogy a méreg folyamatosan beépül a szervezet anyagcseréjébe. Egyfelől cellularis hozzászokás, másfelől fokozott metabolisatio következik be, ami a méreg iránti fokozott metabolicus toleranciát eredményezi. Egy drog testi függőséget kifejező nagyságrendje az elvonási tünetek elfojtásához szükséges adag nagyságával kísérletesen is meghatározható. Ezekben a klinikai-pharmacológiai kísérletekben a különféle drogok közötti ún. kereszt-tolerancia
is megfigyelhető. Állatkísérletek tanúsága szerint az elvonási tünetegyüttes kondicionálható is, ami az elvonáson átesett toxicomaniások visszaesésének egyik környezeti részfaktorára utal.

c) A dózis növelésének tendenciája, ami a fokozódó tolerancia következménye: azonos droghatás csak egyre nagyobb drogmennyiséggel érhető el. A használt méreg az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt káros hatású.

2. A gyógyszer-, illetve méregfüggőség (drog dependentia) enyhébb fokozatot jelent. A tolerancia fokozódása és a dózis növelése nem szükségszerű és hiányozhatnak a testi függőség tünetei is, a psychés függőség és a károsító hatás azonban kifejezett. Kábítószer használata esetén a gyógyszer-, ill. méregfüggőség törvényszerűen fokozódik toxico-maniává.

3. A hozzászokás (habituatio) még enyhébb formát képvisel: a psychés függőség kényszerítő jellege megszűnik, bár a drog bevételére és folyamatos biztosítására vonatkozó vágy kifejezett. A károsító hatások elsősorban az egyént illetik, a társadalomra nézve a hozzászokás nem káros. A testi függőség lényegében hiányzik és a dózis növelésének tendenciája is enyhén érvényesül.