Lege Artis Medicinae

A TÁRSSZAKMÁK HALADÁSA

ÖSSZEFOGLALÁS
A szerző a daganatterápiában alkalmazható intervenciós radiológiai módszereket
ismerteti. Főként a nem reszekálható primer és szekunder májdaganatok kezelési
lehetőségeit tekinti át saját tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján. A
percutan tumorabláció lehetőségeit a daganatok nagysága és száma korlátozza. Az
előrehaladott malignus daganatok kezelési lehetőségei közül a lokális
intraarteriális kemoterápia, a kemoembolizáció, valamint a tumort tápláló
artéria embolizációja vezethetnek eredményre: az élet meghosszabbításához, az
életminőség javításához. Jobb eredmény érhető el, ha az egyes módszereket
kombinálják, és a kezelés kiegészül szisztémás kemoterápiával is.
daganatterápia, lokális kemoterápia, kemoembolizáció, percutan tumorabláció,
intervenciós radiológia
Érkezett: 2002. február 4. Elfogadva: 2002. február 14.

Tapasztaljuk, hogy a rohamosan fejlődő tudományágak eredményei a napi
gyakorlatban általában sokára hasznosulnak. Ez a medicinában fokozottan igaz. A
daganatos betegségben szenvedők különösen érzik az indokolható, de nehezen
elfogadható késedelmet. Szinte naponta hallanak, olvasnak „új, áttörést jelentő”
eljárásokról, gyógyszerekről, amelyekhez nagy reményeket fűznek, tudván, hogy
betegségük természete nem teszi lehetővé a hosszú várakozást. Olykor előfordul,
hogy a betegek tájékozottabbak egyes eljárásokról, mint az az orvos, aki a
gondozásukért felelős. Máskor olyan lehetőségekről hallanak, amelyek fokozott
elvárásokat indukálnak bennük és hozzátartozóikban. Ezek tartalmazhatnak
igazságokat, de nem biztos, hogy az adott esetben megvalósíthatók. A betegek
aggodalmait csak fokozza, ha eltérő, ellentmondásokkal tarkított
szakvéleményeket hall.
Az intervenciós radiológia alkalmazása a daganatos betegségekben számos új
lehetőséget kínál, de nem mentes a csapdáktól sem. E dolgozat célja, hogy a
csapdákat elkerülve segítse a gyógyító orvost az eligazodásban, az egyes
eljárások megértésében és a betegek irányításában, hogy elérhető, szakszerű
ellátásban részesüljenek. A várható eredmények, mint az életminőség javítása, az
élet meghosszabbítása, a munkaképesség határának kitolása, mind olyan tényezők,
amelyekhez minden betegnek joga van.
Az intervenciós radiológiáról általában
A tárgyalandó beavatkozások invazív radiológiai módszereken alapulnak, és
gyógyító célzattal alkalkalmazzuk őket. Kezdetben kizárólag diagnosztikai
célokra használtunk invazív módszereket, például az angiográfiát. A korszerű
képalkotó vizsgálatok – az ultrahang, a CT, az MR, a SPECT, a PET – erősen
beszűkítették ezek indikációs körét, ugyanakkor nagyobb lett a gyógyító célú
beavatkozások iránti igény. A legkorábbi és jelenleg is a legelterjettebb
intervenciós módszer a beszűkült erek kitágítása ballonkatéterrel
(angioplasztika), valamint az erek nyitva tartását segítő stentek,
endoprotézisek beültetése. Az érszűkületek mögött keletkező elzáródások,
thrombosisok is kezelhetők katéteres módszerrel, akár a friss thrombus oldásával
(szelektív thrombolysis), akár a vérrög mechanikus eltávolításával
(thrombectomia).
Az erek nemcsak tágíthatók, hanem el is zárhatók, például befolyásolhatatlan
vérzésekben (katéteres embolizáció).

      E módszerek akkor is alkalmazhatók, ha más eljárások kudarcot vallanak.

A katéteres eljárás alkalmas gyógyszerek közvetlen bejuttatására is, így a
lokális intraarteriális kemoterápia alkalmazására. Számos esetben a módszerek
egymással kombinálhatók.
Egy katéter vagy drén bejuttatása valamely testüregbe, kivezető nyílásba
ugyancsak az alapmódszerrel, a percutan technikával lehetséges, amelyet
rendszerint ultrahang- vagy CT-vezérléssel végzünk. Mechanikus icterusban az
epeutak drenálása, vagy a vizelet elfolyási akadálya esetén a nephrostomia is
minimálisan invazív módon lehetséges. Esetenként e módszerek akkor is
alkalmazhatók, ha más eljárások, például a műtét, kudarcot vallanak, vagy
önmagukban nem eredményesek.
Az intervenciós radiológia lehetőségei folyamatosan bővülnek. Az erre a célra
szakosodó ipari háttér dinamikus fejlődése nagy húzóerő, bár eredményeinek
széles körű hasznosítása rendszerint meglehetős késéssel érvényesül.
Az alábbiakban ismertetjük a radiológiai intervenciós módszerek mai lehetőségeit
a daganatterápiában (1. táblázat).
  1. táblázat. Intervenciós radiológiai módszerek a
            daganatterápiában1. Percutan alkalmazható módszerek:
                    Alkoholos roncsolás.
                    Radiofrekvenciás abláció.
                    Lézerabláció.
            2. Vascularisan alkalmazható módszerek:
                    Intraarteriális kemoterápia – lokális gyógyszerperfúzió.
                    Kemoembolizáció – kemoterápia és a tumorerek zárása
            kombinálva.
                    Embolizáció – a tumort tápláló főartéria zárása.
            3. Kombinációk:
                    Az intervenciós és a klasszikus daganatterápia módszerei.

Percutan ablációk
Alkoholos roncsolás
A szakmai irodalom a percutan tumorablációk között tartja nyilván e módszert.
Itt ugyanis – az alábbiakban tárgyalandó radiofrekvenciás és lézeres ablációval
együtt – a daganatszövet közvetlen roncsolásáról van szó. Elsősorban a 4-5
cm-nél nem nagyobb átmérőjű és legfeljebb négy-öt elváltozás kezelhető ilyen
módon.
Az abszolút alkoholt a májdaganatok kezelése során közvetlenül a daganatba
fecskendezzük, lehetőség szerint a daganatot egyenletesen infiltrálva (percutan
ethanol injection: PEI). Az alkohol koagulációt, steril gyulladást, nekrózist
idéz elő (1–4).
Ideális kezelési módszer lehetne, mert ultrahangvezérlés mellett bárhol
elvégezhető, ahol a célzott biopszia feltételei adottak, mégis csupán az esetek
töredékében alkalmazható: a 90-es években nagy figyelemmel kísért módszerről
ugyanis ma már megállapítható, hogy önmagában csakis a 3 cm-nél nem nagyobb
átmérőjű daganatok kezelésében eredményes. Hepatocellularis carcinomában ennél
kisebb daganatok kezelésében a sebészi abláció alternatívájának tartják (3, 5).
A daganat átmérője azért fontos szempont, mert a daganatok a felszínük mentén
növekednek. A felszín területe pedig a gömb sugarának négyzetével arányos, így
infiltrációval lehetetlen minden egyes pontot elpusztítani. Ha a daganatokon
belül söntök vannak, a nekrózis nem lesz homogén, mert az alkoholt „elviszi” a
sönt, és a mögöttes területen nem jöhet létre a nekrózis. Az a helyes gyakorlat
tehát, ha a PEI-t terápiás kombinációkban és nem monoterápiában alkalmazzuk (4,
6).
Radiofrekvenciás abláció
Elsősorban májdaganatok kezelésében alkalmazható percutan módszer. Az első
nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalatokról Rossi számolt be (7). Anyagában a
daganatok átmérője nem haladta meg a 3 cm-t. Lokális anesztézia mellett a
daganatba vezetett elektródán át radiofrekvenciás generátor által keltett
energiát közlünk az elektróda környezetében lévő daganatszövetbe. A keletkezett
hő koagulációs nekrózist idéz elő. Az elhalás kellően homogén, ha a 90 °C-ot
sikerül elérni. A daganat átmérője itt is lényeges, hiszen az elektróda
csúcsától távolodva a hőmérséklet fokozatosan csökken. A daganat átmérője – mint
említettük – 4-5 cm-nél nem lehet nagyobb. Kezdetben monopoláris, majd bipoláris
elektródákat alkalmaztak a jobb eredmény érdekében. Az elektróda csúcsát
fiziológiás konyhasóoldat áramoltatásával hűtve elkerülhető a lokális
túlmelegedés (8, 9). Solbiati kezelt olyan májmetasztázist is, amelynek
legnagyobb átmérője meghaladta az 5 cm-t. Teljes nekrózist betegei 77%-ánál ért
el, akiknél az elváltozás átmérője nem haladta meg a 3 cm-t (8). Hasonló
megállapításra jutnak más szerzők is (9). Cél, hogy további technikai
módosításokkal nagyobb átmérőjű daganatok is kezelhetők legyenek.
Jiao e módszert kombináltan alkalmazta: nem reszekálható primer és metasztatikus
májdaganatok eseteiben intraoperatívan, vagy műtét után a reziduális daganatok
ablációjára (10). Rossi kombinálta a hőkoagulációt a tápláló artéria
embolizációjával. Ilyen módon a nagyobb átmérőjü – 3,5–8 cm-es – daganatokat is
sikerült elpusztítania (11).
A legjobb túlélési időről Solbiati számolt be: betegeinek mindegyike élt a
kezelést követő 6. hónapban, 94%-uk a 12. hónapban és 89%-uk a 18. hónapban (8).

A radiofrekvenciás tumorablációt nemcsak a máj, hanem más szervek daganatainak
kezelésére is alkalmasnak találják Gazelle és munkatársai (12). Egyes csont- és
lágyrész-daganatok esetében is ígéretesnek látszik, bár jelenleg még nincs kellő
tapasztalat (13).
Lézerabláció
Hasonlóan a radiofrekvenciás módszerhez, a percutan lézerabláció (laser-induced
thermotherapy: LITT) esetében is hőterápiáról van szó. Az MR-vezérléssel a
tumorszövetbe vezetett kvarc száloptika diffúz fényemissziója révén
(neodímium-ittrium-alumínium-gránit: Nd-YAG, hullámhossz: 1064 nm) lokálisan hő
keletkezik, amely koagulációs nekrózist idéz elő. Ez a tumorszövet pusztulását,
zsugorodását idézi elő anélkül, hogy az ép környező szövetek károsodnának. Ehhez
nagyon pontos célzás szükséges, ezért részesítik előnyben az MR-vezérlést.
A hőhatás függ a lézersugár energiájától, a besugárzási időtől, az optika
megfelelő pozíciójától és a tumorszövet tulajdonságaitól is.
A lézerbesugárzás folyamán a tumorszövet hőmérséklet-változásait monitorozni
kell. Ezt az erre a célra kifejlesztett, optimalizált, speciális hőérzékeny
mágneses rezonanciás szekvencia segítségével lehet elérni, folyamatosan követve
a hő okozta károsodás kiterjedését, különös tekintettel a környező ép
területekre (5, 14, 15).

      Mind a percutan ablációk, mind a vascularis intervenció eredményei jobbak,
      ha szisztémás kezeléssel egészítjük ki.

Az így elérhető átlagos túlélési idő májtumorok esetében Vogl anyagában 36 hónap
(14, 15). Az elváltozások maximális átmérője 4 cm, számuk legfeljebb öt volt. A
kezelést 24 órás megfigyelés követte. A beavatkozást a betegek jól tolerálták.
Vascularisan alkalmazható módszerek
A szó szoros értelmében véve ezek is percutan eljárások, mivel az érkatéter
bevezetése is a bőrön keresztül történik. Az intraarteriális kezelések
minőségileg különböznek a percutan ablációktól: nem hozható létre velük direkt
roncsolás a daganatszövetben. Olyankor alkalmazzuk őket, ha a közvetlen
roncsolásra nincs mód az előrehaladott folyamat miatt.
Intraarteriális kemoterápia
Célja az, hogy a daganatban minél nagyobb gyógyszer-koncentrációt érjünk el.
Ezzel a daganatszövet pusztítása hatékonyabb, az általános mellékhatások pedig
mérséklődnek, mivel a kiszolgáltatott dózis csökkenthető. Májdaganatok esetében
a helyi koncentráció akár több százszoros is lehet: 50 ml-nyi oldott gyógyszer
az egész test mintegy 5000 ml-nyi vérében százszorosára hígul. Mivel a
májdaganatok főként az arteria hepatica felől kapják a vérellátásukat és nem a
7-9-szer több vért szállító vena portae felől, a hígulás mértéke ennyivel
nagyobb, így szisztémás alkalmazás esetén a kemoterapeutikumnak esetleg csak
700-900-ad része jut a daganatszövetbe (16, 17).
Az intraarteriális kemoterápia olyan daganatok esetében alkalmazható, ahol a
daganatos szerv tápláló artériája szelektív katéterezéssel biztonságosan
felkereshető. Ilyenek például – a teljesség igénye nélkül – a máj, a vese, a
végtagok (a csont, a lágy részek, a bőr) daganatai, egyes intracranialis
elváltozások, fej-nyak táji tumorok, a medencei szervek daganatai. Nem
kezelhetők viszont ilyen módon a pancreas daganatai, mivel a szerv számos
helyről kapja vérellátását.
A kezelésre minden intraarteriálisan adható kemoterapeutikum alkalmas. A
leggyakrabban alkalmazott szerek: 5-fluorouracil, metothrexat, mitomycin,
cisplatin, adriamycin, epirubicin. Kiválasztásukban az általános szabályok
érvényesülnek, kombinációkban javasolt adni őket (18, 19). Egységes protokollok
nem ismeretesek.
Kemoembolizáció
Célja a kemoterapeutikum kötése olyan anyaggal, amely a daganat ereiben
elzáródást idéz elő, ezáltal szöveti ischaemiát okoz, másrészt a gyógyszert
tartósan a daganatszövetben tartja, mivel a keringés jelentősen lelassul (20).
Az embolizációs anyagot úgy kell megválasztani, hogy az az ép szövetekben minél
kisebb károsodást okozzon. Májdaganatok esetében erre a legáltalánosabban
használt anyag a Lipiodol Ultrafluid. Ez olajos kontrasztanyag, amelyet korábban
a nyirokerek és nyirokcsomók röntgenvizsgálatára használtunk. A vízben oldódó
kemoterapeutikummal elegyítjük, s meghatározott mennyiséget, 5–20 ml-t
használunk fel, attól függően, hogy mennyit képes a daganat felvenni. A primer
májdaganatok vagy a hormontermelő daganatok áttétei általában jól felveszik és
halmozzák a Lipiodolt (18, 21–23). Mivel sugárfogó, jól vizsgálható hagyományos
röntgenfelvételen is. A kezelés szempontjából figyelemre méltó szelektivitás az,
hogy az ép májszövetben lévő Kupfer-sejtek képesek a Lipiodolt lebontani, akár
órák alatt, míg e sejtek a daganatszövetből hiányoznak, ezért az akár hónapokig
kimutatható (1. ábra).

            1. ábra. Inoperábilis primer májrák kemoembolizációs kezelése. a. A
            tumor szelektív angiográfiás képe. b. A beadott Lipiodolt a tumor
            halmozza és tárolja. c. Hónapokkal később még látszik a Lipiodol. A
            tumor megkisebbedett. d. CT-felvételen „világít” a Lipiodol,
            mellette tumornekrózis. A betegnél a percutan alkoholos roncsolást
            és a kemoembolizációt kombináltan alkalmaztuk
            
            

Nem kívánt helyre sodródva a Lipiodol ép szöveteket is károsíthat és
szövődményeket okozhat. Így az arteria hepatica communisból vagy propriából
eredő vékony epehólyag-artériákba jutva gyulladást, ritkán nekrózist okozhat.
Fontos tudni, hogy a Lipiodol alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a vena
portae keringése megtartott (19). Ha ugyanis a portarendszer keringése
károsodott, az arteria hepatica ágainak embolizációjával a máj teljes
vérellátása megszűnhet, és ez a máj nekrózisához vezet.
A Lipiodol alkalmazhatóságának egyéb korlátairól a kötött terjedelem miatt itt
nem szólunk. A táblában forgalmazott sebészi szivacs (Spongostan, Gelaspon) apró
darabkáinak, reszelékeinek bejuttatása az érbe szintén alkalmas a
kemoembolizációra. Újabban a mesterséges anyagok közül a polivinil-alkoholból
készült finom, por alakú szemcsék bejuttatása eredményesebb, mivel ezek, a
sebészi szivaccsal ellentétben, nem szívódnak fel.
Embolizáció – a tumort tápláló főartéria elzárása
A szöveti ischaemiát – így a daganatét is – előidézhetjük azáltal, hogy a
tápláló artériát embolizáljuk. Ez alkalmazható önmagában, vagy kombinálhatjuk
például kemoembolizációval. Fontos, hogy a főartéria lezárása ellenére
kollaterálisokból vagy parazita erekből a daganat „újraéledhet”. Ha az a célunk,
hogy hosszú távú elzárást érjünk el, célszerű a kisereket is zárni (perifériás
vagy kapilláris szintű embolizáció) (2. ábra).
  2. ábra. Inoperábilis vesedaganat embolizációs kezelése. a. Inoperábilis,
  hipervaszkularizált vesesejtes rák angiográfiás képe. b. Haematuria miatt
  kombinált embolizáció történt, Gelasponnal és spirálokkal. c. A kapszuláris
  artériák keringése is leállt, ami a rekanalizáció megelőzése miatt fontos

Erre rendszerint a folyékony embolizációs anyagok alkalmasak, például az
abszolút alkohol. Ennek használata indokolt például inoperábilis veserákok
palliatív embolizációjára. Ilyenkor a főeret is le kell zárni ideiglenesen
(embolizációs katéterrel), hogy a vese véráramlása „ne vigye el” az embolizációs
anyagot, amíg az kifejti a hatását.
Nem szabad azonban alkalmazni akkor, ha nem kívánt helyen fejtene ki ischaemiát.
Példaképpen említjük az arteria hypogastrica okklúzióját, vérző medencei tumorok
palliatív kezelésében. Az alkoholos embolizáció ebben az esetben végtagbénulást
okozna, mivel a plexus ischiadicust tápláló artériák az elzárandó érből erednek.
Ilyenkor helyesebb a sebészi szivacsdarabkák felhasználása, amely kapilláris
szinten nem hoz létre elzáródást.

      Az egyes vascularisan alkalmazott módszerek is kombinálhatók egymással.

Az embolizációs spirál alkalmazása igen elterjedt, alkalmas a főartéria
elzárására (centrális embolizáció) (3. ábra). Használata egyszerű és
biztonságos: a spirál kényszerhelyzetéből könnyen kiszabadítható és összeugrik,
ha egy mandrinnal kitoljuk a katéterből. A spirál méretét az elzárandó ér
átmérőjének megfelelően kell kiválasztani.
  3. ábra. A máj áttétes daganatának embolizációs kezelése. a. A jól
  vaszkularizált hormontermelő májmetasztázis szelektív angiográfiás képe. b. A
  daganat ereit kontrasztanyaggal jelölt polivinil-alkohol granulátumokkal
  embolizáltuk. c. A tápláló artériát embolizációs spirállal zártuk le. A tumor
  keringése leállt

Kombinációk – az intervenciós és a klasszikus daganatterápia módszerei
A radiofrekvenciás abláció és a sebészi reszekció kombinálásáról a fentiekben
már szó esett.
Az egyes vascularisan alkalmazott módszerek is kombinálhatók egymással.
Leggyakrabban a perifériás és a centrális embolizációt alkalmazzuk együtt, a
jobb ischaemiás hatás érdekében. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy
ezek palliatív beavatkozások, amelyek mellett adott esetben szisztémás
citosztatikus kezelést is alkalmazni kell. Fordítva is igaz: minden esetben,
ahol a daganatos beteg citosztatikus kezelésre szorul, meg kell vizsgálni, hogy
a kiegészítő lokális kemoterápia, embolizáció nyújthat-e jobb eredményt.
Ismét a májtumorok kezelése hozható fel példának. Kemeny és munkatársai (24)
nagyszámú betegen végzett megfigyelései azt mutatják, hogy a colorectalis
carcinomák áttétei szignifikánsan ritkábban jelennek meg az első két évben a
műtét után, ha a betegek szisztémás és lokális intraarteriális citosztatikus
kezelést is kapnak. Az arány szembetűnő: 70%-kal szemben csak 10% az áttétek
előfordulási aránya. Ez úgy értelmezhető, hogy a preventív lokális és szisztémás
kezelés is indokolt a májmetasztázisok megjelenése előtt. A ret-rospektív és
prospektív randomizált vizsgálatokban részt vevő 20 onkológiai centrumban több
mint 77 000 beteget vizsgáltak, ami azt jelenti, mintha Magyarországon 25 éven
át minden colorectalis carcinomában szenvedő beteget követhetnénk azonos
szempontok szerint, s ennek eredményeire támaszkodhatnánk.
Munkacsoportunk ezt a gyakorlatot követi: a lokális és a szisztémás kezelések
párhuzamosan folynak minden betegnél, akinél ez lehetséges.
Összegzés
A malignus daganatok kezelésében megjelentek és egyre inkább terjednek azok a
módszerek, amelyek eredményesen alkalmazhatók, amikor a klasszikusnak számító
kezelési módok kudarcot vallanak, vagy azokkal csak részeredmények érhetők el.
Ha az inoperábilis rákos betegek sugárkezelése, szisztémás citosztatikus
kezelése nem hoz kielégítő eredményt, vagy alkalmazásuk eleve kilátástalan, az
intervenciós radiológia eszközeivel célt lehet érni: a betegek életkilátásai
növelhetők és életminőségük javítható.
Az intervenció jóval eredményesebb, ha a kezelést időben el lehet kezdeni. A
májdaganatokat felismerésük idejében az esetek mintegy 20%-ában (5, 24–26) lehet
reszekálni. Ha azok mindkét lebenyben megjelennek, de nagyságuk nem haladja meg
a 4 cm-t, számuk pedig az ötöt, percutan radiofrekvenciás vagy lézeres
roncsolással eredményesen kezelhetők. Az alkoholos roncsolás ennél nagyobb
tumoroknál is szóba jön, ha vascularis terápiával párosul.
Előrehaladott daganatos betegségekben a vascularis intervenciós kezelések még
eredményesek lehetnek. A lokális intraarteriális kemoterápiával sokkal nagyobb
gyógyszer-koncentráció érhető el a daganatos szervben, mint szisztémás
kezeléssel. A daganatos erek embolizációja az eredményeket javítja.
Mind a percutan ablációk, mind a vascularis intervenció eredményei jobbak, ha
szisztémás kezeléssel egészítjük ki. Hangsúlyozni kell a korai felismerést, a
komplex ellátásban rejlő nagyobb lehetőségeket és a gondozás fontosságát.
Kívánatos, hogy egyre több onkológiai centrumban egészüljön ki a terápiás
eszköztár az intervenciós modalitásokkal.
Irodalom
  Livraghi T. Liver metastases: result of percutaneous ethanol injection in 14
  patients. Radiology 1991;179:709-12.
  Livraghi T, Bolandi L, Lazzaroni S, Marin G, et al. Percutaneous ethanol
  injection in the treatment of hepatocellular carcinoma in cirrhosis: study of
  207 patients. Cancer 1992;69:925-9.
  Bartolozzi C, Lencioni R. Ethanol injection for the treatment of hepatic
  tumours. Eur Radiol 1996;6:682-96.
  Lencioni R, Pinto F, Armillotta N, Bassi AM, et al. Long-term results of
  percutaneous ethanol injection therapy for hepatocellular carcinoma in
  cirrhosis: a European experience. Eur Radiol 1997;7:514-9.
  Vogl TJ, Müller PK, Mack MG, Sraub R, et al. Liver metastases: interventional
  therapeutic techniques and results, state of art. Eur Radiol 1999;9:675-84.
  Lencioni R, Paolicchi A, Moretti M, Pinto F, et al. Combined transcatheter
  arterial chemoembolization and percutaneous ethanol injection for the
  treatment of large hepatocellular carcinoma: local therapeutic effect and
  long-term survival rate. Eur Radiol 1998;8:439-44.
  Rossi S, Stasi M, Carini E, Quaretti P, et al. Percutaneous RF interstitial
  thermal ablation in the treatment of hepatic cancer. AJR 1996;167:759-68.
  Solbiati L, Goldberg SH, Ierace T, Livraghi T, et al. Hepatic metastases:
  percutaneous radio-frequency ablation with cooled-tip electrodes. Radiology
  1997;205:367-73.
  Lencioni R, Goletti O, Armilotta N, Paolicchi A, et al. Radio-frequency
  thermal ablation of liver metastases with cooled-tip electrode needle: results
  of a pilot clinical trial. Eur Radiol 1998;8:1205-11.
  Jiao LR, Hansen PD, Havlik R, Mitry RR, et al. Clinical short-term results of
  radio-frequency ablation in primary and secondary liver tumors. Am J Surg
  1999;177(4):303-6.
  Rossi S, Garbagnati F, Lencioni R, Allgaier HP, et al. Percutaneous
  radio-frequency thermal ablation of nonresectable hepatocellular carcinoma
  after occlusion of tumor blood supply. Radiology 2000;217(1):119-26.
  Gazelle GS, Goldberg SN, Solbiati L, Livraghi T. Tumor ablation with
  radio-frequency energy. Radiology 2000;217(3):633-46.
  Engloner L. Kommentár. Orvostovábbképző Szle 2001;6:48-9.
  Vogl TJ, Mack MG, Straub R, Roggan A, Felix R. Percutaneous MRI-guided
  laser-inducated thermotherapy for hepatic metastases for colorectal cancer.
  Lancet 1997;350:29.
  Vogl TJ, Mack MG, Straub R, Roggan A, Felix R. Magnetic resonance
  imaging-guided abdominal interventional radiology: laser-induced thermotherapy
  of liver metastases. Endoscopy 1997;29(6):577-83.
  Ackerman NB. The blood supply of experimental liver metastases. IV. Changes in
  vascularity with increasing tumor growth. Surgery 1974;75(4):589-96.
  Seki H, Kimura M, Yoshimura S, Yamamoto T, et al. Development of extrahepatic
  arterial blood supply to the liver during hepatic arterial infusion
  chemotherapy. Eur Radiol 1998;8:1613-8.
  Péter M, Szűcs FZs, Tóth J, András Cs. Májtumoros betegek transarterialis
  kemoembolizációjával szerzett tapasztalataink. Magyar Radiológia
  1999;73(2):35-40.
  Engloner L. A primer és szekunder májdaganatok nem sebészi kezelése. Magyar
  Radiológia 2001;75(1):7-15.
  Kan Z, Wallace S. Transcatheter liver lobar ablation: an experimental trial in
  an animal model. Eur Radiol 1997;7:1071-5.
  Lencioni R, Paolicchi A, Moretti M, Pinto F, et al. Combined transcatheter
  arterial chemoembolization and percutaneous ethanol injection for the
  treatment of large hepatocellular carcinoma: local therapeutic effect and
  long-term survival rate. Eur Radiol 1998;8:439-44.
  Martin M, Tarara D, Wu YM, Ukah F, et al. Intrahepatic arterial
  chemoembolization for hepatocellular carcinoma and metastatic neuroendocrine
  tumors in the era of liver transplantation. Am Surg 1996;62:724-32.
  Cioni D, Lencioni R, Bartolozzi C. Therapeutic effect of transcatheter
  arterial chemoembolization on hepatocellular carcinoma: evaluation with
  contrast-enhanced harmonic power Doppler ultrasound. Eur Radiol
  2000;10:l570-5.
  Kemeny N, Huang Y, AM Cohen, et al. Hepatic arterial infusion of chemotherapy
  after resection of hepatic metastases from colorectal cancer. N Engl J Med
  1999;341:2039-48.
  Fong Y, Blumgart RH. Hepatic colorectal metastasis: current status of surgical
  therapy. Oncology (Huntingt) 1998;10:1489-98.
  Fong Y, Fortner J, Sun RL, Brennan MF, Blumgart LH. Clinical score for
  predicting recurrence after hepatic resection for metastatic colorectal
  cancer: analysis of 1001 consecutive cases.1. Ann Surg 1999;230(3):309-18.

TUMOUR THERAPY WITH THE TOOLS OF INTERVENTIONAL RADIOLOGY
The author reviews the interventional radiological methods applicable in tumour
therapy. The therapy of non-resectable primary and secondary liver tumours is
discussed based on literature data and own experience. The possibilities of
percutaneous tumour ablation are limited by the size and number of the tumours.
Intra-arterial chemotherapy, chemoembolisation and feeding artery occlusion can
be successful resulting in longer life and better quality of life in cases with
advanced tumours. The results are better if these methods are combined with
systemic chemotherapy.
tumour therapy, local chemotherapy, chemoembolisation, percutaneous tumour
ablation, interventional radiology