Növekvő környezeti veszély – az ózonlyuk

      InforMed Hírek 2003;

      Mire megyünk a nagy faktorszámú napolajakkal, ha ilyen ütemben nő
      légkörünkben az ózonlyuk?

      A CFC (klorofluorokarbon) a légkörben változatlan formában feljut a
      sztartoszférába, ahol a napsugarak hatására lebomlik, s a keletkező klorin
      károsítja az ózonréteget (O3), ám tudnunk kell, hogy ennek 80%-a emberi
      forrásból származik, így megállítható és megelőzhető folyamat. Az
      Antarktisz felett már olyan vékony az ózonréteg, hogy az UV-sugárzást
      elenyésző mértékben tartja vissza. Az UV-sugarak (főként az UV-B és az
      UV-C) károsítják a DNS-t és az esszenciális fehérjéket, s nem utolsósorban
      gátolják a növények alapvető funkcióit. Az 1974-es előzetes becslések azt
      sugallták, hogy a következő 100 évben a sztratoszféra ózonrétege 7–13%-kal
      fog csökkeni, ami nem nagy szám, feltehetően mégis fokozza majd a fertőző
      betegségek exacerbatióját, a cataracta és a bőrrák incidenciáját. 1985-ben
      már 40%-os ózonréteg-csökkenésről számoltak be az Antarktisz felett, ami
      jóval meghaladta a fenti becsléseket.
      Az ózonlyuk jelenleg 40 millió négyzetkilométer kiterjedésű, és a
      légkörben 14 és 19 km magasan található, központja a Déli Sark felett van,
      de újabb ózonlyuk kezd kialakulni az Északi Sark felett is, ami már sokkal
      inkább veszélyezteti a földi életet. Sőt, 1978 óta a sarkvidékeken kívül
      is évente 0,8%-kal vékonyodik a védő ózonréteg.
      A megelőző intézkedések hatására az ózonréteg feltehetően visszaállítható
      – a tudományos becslések szerint leghamarabb 2050-re.

      Igazvölgyi, K.

      2003-05-05

      A Growing Environmental Threat: The Ozone Hole
      Harvard Science Review 2003;16(1):40-2