Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2010-re Európában is az úgynevezett krónikus obstruktív légúti betegség, angol nevéből rövidítve a COPD lesz a negyedik vezető halálok, amelyet csak a szívinfarktus, az agyvérzés és a tüdőrák előz meg.
A betegség a légutak beszűkülésével, a tüdő szövetének ritkulásával, ezáltal a tüdő teljesítményének meredek leromlásával jár, s végül sok esetben halállal végződik. Szemben azonban az asztmával, a COPD esetében a légutak beszűkülése csak részben vagy egyáltalán nem visszafordítható. Mivel az emberek többsége semmit nem tud a betegségről, általában már csak késői fázisban fordulnak orvoshoz.
Magyarország ezen a területen is vezet: Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben COPD-ben (2003-ban 2721 halálozás, ötödik vezető halálok). A tüdőgyógyászati hálózatban nyilvántartott, kezelésben részesülő páciensek száma mindössze hatvankétezer körüli (ennek 55%-a férfi, és a nemi arány fokozatosan kiegyenlítődik), ám a becslések szerint a betegek valódi száma ennek körülbelül tízszerese. Évente 4-6 ezerrel nő a bejelentett COPD-sek száma.
Kockázati tényezők és tünetek
A COPD kialakulásának pontos mechanizmusát még nem ismerik. A betegség több gén és környezeti tényező kölcsönhatása következtében alakul ki. A COPD jól példázza azt, hogy a gének általában nem sorsszerűséget jelentenek, csak hajlamosítanak valamire (például egy betegségre), és a genetikai program aktiválásához külső tényező is szükséges.
Tény ugyanis, hogy a COPD-ben szenvedő betegek többsége - mintegy 90 százaléka - dohányos. A betegség a dohányosok körülbelül 20%-ánál, tehát valószínűleg a genetikai szempontból a betegségre hajlamos egyéneknél jelentkezik, általában 40 éves kor felett. A dohányfüst káros összetevői az évek folyamán a tüdő krónikus gyulladását okozzák. Ennek következtében krónikus köhögés, fokozott váladékképződés, majd egyre súlyosbodó nehézlégzés, fokozódó légszomj alakul ki. Végül a tüdő nem képes a szervezet oxigénellátását biztosítani, a betegség utolsó stádiumában folyamatos otthoni oxigénterápia válik szükségessé.
Az első tüneteket rendszerint a főleg ébredés utáni órákban jelentkező krónikus köhögés és fokozott váladékképződés jelenti. A legtöbb beteg ezekkel a kezdeti, kisebb közérzeti problémát okozó tünetekkel még nem, csak a később kialakuló nehézlégzéssel fordul orvoshoz. Az eleinte kizárólag fizikai terhelésre fellépő légszomj az évek folyamán, a tüdő működésének folyamatos romlásával arányosan súlyosbodik, ami az érintett betegek életminőségének és életkilátásainak nagymértékű romlásához vezet.
A betegségben szenvedő körülbelül 10%-nyi nem dohányzó páciens főleg a passzív dohányosok, illetve a fokozottan szennyezett levegőjű munkahelyeken dolgozók közül kerül ki.
