Megelőzni könnyebb!
      A daganatszűrés és -megelőzés új módszerei

 E szűrőprogramok
      hatékonyságát azonban jelentősen csökkentik, hogy:
        a szűrések csak bizonyos szervekre koncentrálnak - egy szerv vizsgálata
        nem zárja ki, hogy a többi szervben is előfordulhat rosszindulatú
        daganatos megbetegedés,
        ráadásul a szűrési programban ajánlott perióduson belül is
        kialakulhatnak daganatos megbetegedések.

      A szűrőprogramok hatékonysága növelhető olyan előszűrési módszerekkel,
      melyek eredményei alapján már célzottabb vizsgálatok végezhetők el. Az
      előszűrés során sok olyan elváltozásra derülhet fény, melyek még nem
      okoznak klinikai tüneteket és a szokásos vizsgálati módszerekkel
      igazolható strukturális károsodást. 
      Ezek a vizsgálatok elsősorban 
       a szervezet védekezőképességéről (pl. a fehérvérsejtek aktivitása) és
       - arról a közegről nyújtanak információt, melyben a daganatos sejtek
        könnyebben elszaporodnak (pH-eltolódás, jelentős salakanyag-lerakódás),
       - a daganatsejtek anyagcseréjét jellemző folyamatokról is tájékoztatnak:
        például a daganatsejt anyagcsere-folyamatait serkentő enzimek
        (dezoxiribonukleáz, ribonukleáz, 5'-nukleotidáz, adenozin-dezamináz,
        foszfohexóz-izomeráz, argináz, lipid peroxidáz, totál antioxidáns
        státus) aktivitásáról,
       - egyes anyagok (pl. a sziálsav) szintjének meghatározása pedig a kezdődő
        daganatfejlődésről és a kezelések eredményességéről is informál.

      FIGYELEM! Ezek az értékek nem bizonyítják a daganat rosszindulatúságát, de
      egyes enzimek aktivitása és mennyiségének változása, illetve a szöveti pH
      és a vele kapcsolatos anyagcsere-folyamatok, illetve a következményesen
      csökkenő energiatermelés szoros összefüggésben állnak a kontroll nélkül
      szaporodó, daganatos sejtek működését jelző zavarokkal.

      A daganatfejlődés néma szakasza

      A daganatok kialakulása során a panaszok és a tünetek jelentkezésével
      kezdődő klinikai szakaszt mindig megelőzi egy olyan, hosszabb-rövidebb
      ideig tartó preklinikai szakasz, amely alatt a még tünetmentes daganat
      valamilyen jelet már ad magáról (pl. jellegzetes morfológiájú sejtek
      leválása, jellemző anyagcsere-átalakulások, pH-eltolódás,
      fehérvérsejtaktivitás-változás...), ám ennek felismerése a szokásos
      klinikai szűrésekkel nem, vagy csak ritkán lehetséges. Ebben a preklinikai
      szakaszban a panasz- és tünetmentes személyek időnkénti vizsgálata,
      szűrése jó esélyt ad az áttétképző daganat kialakulásának megelőzésére.

      A preklinikai szakaszban a korai felismerésre rutinszerűen alkalmazott
      szokásos szűrővizsgálatok célja a kialakulóban lévő vagy már kialakult
      daganatok azonosítása. A szűrővizsgálatok hatásosságának egyetlen
      elfogadható bizonyítéka, hogy számottevően csökkenti a daganat miatti
      halálozást a lakosságban. Ez a feltétel jelenleg hazánkban csak három
      esetben teljesül:

        a méhnyakrákszűrés a 25 és 65 év közötti nőkön,
        az emlőrákszűrés a 45 és 65 év közötti nők körében,
        a rejtett bélvérzés kimutatására irányuló székletvizsgálat a 45 és 65 év
        közötti férfiak és nők esetében.

      Egyetlen járható útnak az előszűrés tűnik, mely nem daganattípusonként
      vizsgál, hanem a rosszindulatú folyamatokra vagy a krónikus degeneratív
      betegségekre is hajlamosító laboratóriumi elváltozásokat vizsgálja
      (különféle enzimeket, pH-t, a sejt közötti térbe lerakódott anyagokat, a
      fehérvérsejtek aktivitását...). Amennyiben a vizsgálatok eredményei
      bizonyos mértékű daganatspecifikusságot is tükröznek, még könnyebb lehet a
      daganat felkutatása.

      Daganatra utaló enzimatikus eltérések 

      A klinikai tünetek megjelenése előtt, a daganat keletkezésének korai
      fázisaiban már azonosíthatók a rosszindulatú folyamatokra is jellemző
      anyagcserefolyamat-zavarok, melyek okai lehetnek:

-csökkent oxigénellátás a sejtekben, 
-elborult sav-bázis és elektrolitháztartás (a szövetekben és a sejtekben
        acidózis, a vérben pedig alkalózis, káliumvesztés a sejtekben,
        ásványianyag-többlet a vérben...),                                             -csökkent energiatermelés a sejtekben, 
-csökkent regenerációs készség a szövetekben, 
-a sejthártyák áteresztőképességének megváltozása, károsodása,
        fokozott sejtszétesés, 
-a daganat okozta károsodások következményei a normál szövetekben (pl. fokozott szénhidrát-, fehérje-, zsírbontás, felgyorsult sejtszaporodás,
        az immunrendszer károsodása, a szöveti és a sejt-pH megváltozása stb.).

      E változásokat jelzik - többek között - az enzimatikus tumormarkerek
      (ET-k), melyek aktivitása szoros összefüggést mutat a daganat
      növekedésének ütemével, a daganatsejtszám szaporodásával.

      ÉRDEKES: az ET-ek már 106 daganatsejtszám-tartományban emelkedést
      mutatnak, míg a hagyományos tumormarkerek (a daganatsejt felszínén
      található fehérjék) csak 109 daganatsejtszámnál lesznek pozitívak. Tehát
      csak jóval későbbi stádiumban jeleznek daganatos elváltozást.

      Az egyes daganatokat eltérő mértékben jelző enzimatikus tumormarkerek
      párhuzamos meghatározásakor könnyebben igazolható a daganatos folyamat.

      Abban az esetben, ha az elvégzett vizsgálatok csak kismértékű
      enzimaktivitás-változásokat is jeleztek, már nem zárható ki rosszindulatú
      folyamat valószínűsége. Folyamatos nyomon követéssel, ismételt
      vizsgálatokkal pedig igazolható vagy kizárható a daganatos megbetegedés
      gyanúja.
      Jó tudni! Az ET-ek aktivitását különféle szervkárosodások is
      befolyásolhatják (májbetegség, vírusfertőzés, reumás ízületi betegség...).
      A szervfunkció-károsodások igazolása vagy kizárása rutin laboratóriumi és
      egyéb radiológiai vizsgálatokkal történik. Ám az ETek aktivitása daganatos
      megbetegedésekben minden esetben megemelkedik. Ennek mértéke a daganat
      típusától függően eltérő.

      A kapott eredmények a rosszindulatú folyamatok valószínűsítése mellett
      tájékoztatást nyújthatnak a daganat típusára vonatkozóan is, noha - kevés
      kivétellel - nagy többségük nem daganatspecifikus (vagyis egyértelműen nem
      tudja megadni a daganat szövettani eredetét). A daganatspecifikusság
      azonban növelhető több ET együttes meghatározásával. Mivel az enzimatikus
      és a hagyományos tumormarker-vizsgálatok eredményei között ok-okozati
      összefüggés van, a két vizsgálati eljárást érdemes együtt alkalmazni az
      eredmények biztonságosságának növelésére.

      A szabadgyökterhelés és a szervezet védettsége

      A rosszindulatú daganatos megbetegedések keletkezésekor és a
      daganatterápia hatékonyságának megítélésében kiemelt szerepet játszik az
      oxidatív stressz (szabadgyökképzés) mértéke, illetve annak hatékony
      kompenzálása. A szervezetben normális körülmények között is állandóan
      keletkeznek szabad gyökök, de az antioxidáns rendszerek és az étellel
      bejutó antioxidánsok kivédik azok károsító hatásait. Ha azonban a normál
      mennyiségnél nagyobb lesz a szabad gyökök szintje, azok károsítják a
      sejthártyákat és a mitokondriumokat (az energiatermelés székhelyei a
      sejtben), emiatt romlik az energiatermelés, és a sejtek könnyen szétesnek.
      A szabad gyökök okozta DNS-károsodás (génkárosodás) miatt a sejtek
      elfajulnak, és a helyreállító mechanizmusok is romlanak. Ezzel minden
      adott valamilyen krónikus degeratív betegség vagy daganat keletkezéséhez.

      FONTOS! A daganatra hajlamos - akár tünetmentes stádiumban vagy
      bizonytalan tünetek esetén -, de különösen daganatos megbetegedéssel
      kezelt egyéneknél mindenképpen indokolt a totális antioxidatív státus
      meghatározása. Ennek alapján dönthető el adott állapotban az
      antioxidáns-szükséglet (vitaminok, nyomelemek, gyógynövények...).

      Meghatározása azért is indokolt, mert a kontroll nélküli, mértéktelen,
      kiegyensúlyozatlan antioxidáns-bevitel ugyanolyan káros hatású, mint az
      antioxidáns-hiány.

      Sav-bázis háztartás a daganatos szervezetben
      Az anyagcsere-folyamatok (oxigénfelvétel, szén-dioxid-leadás, tápanyagok
      sejtbe jutása és a lebomlási termékek elszállítása...)
      kiegyensúlyozottsága alapfeltétele a normális sejtműködésnek és
      -szaporodásnak. Ha az egyensúly megbomlik, a miliő (az a közeg, amiből a
      sejtek táplálkoznak) állapota romlik, s ez a sejtek intenzívebb
      pusztulásához, rossz struktúrájú utódsejtek keletkezéséhez, vagyis a
      szervek elfajulásához vezet.
      Ahhoz, hogy a sejtekbe történő oxigénleadás a vörösvérsejtekből megfelelő
      legyen, nem mindegy, hogy milyen a szöveti és a vér-pH - azaz a sav-bázis
      háztartás. Normálisan a vér-pH enyhén alkalikus (pH-ja 7,34-7,43 között
      ingadozik), míg a szöveti pH enyhén savas.

Ha a rossz emésztés, gyengült
      vérkeringés, nagy stressz, helytelen életmód (kevés mozgás, biológialag
      értéktelen ételek, kevés folyadékbevitel, élvezeti szerek...) miatt túl
      sok savas anyagcseretermék halmozódik fel a sejtekben és a
      kötőszövetekben, akkor a vese és a máj - melyek kiválasztják és
      közömbösítik ezeket az anyagokat - túlterhelődik, majd egy idő után
      kimerül. Ha ráadásul még a bázikus raktárak (lúgtartalékok) is csökkennek,
      akkor a túlsavasodás állandósul, és beáll a savmerevség állapota. Ennek következményeként:
        romlik a sejtek energiatermelése
        csökken az immunrendszer aktivitása
        a sejtekhez eljutni nem tudó, pangó oxigénből roncsoló szabad gyökök
        keletkeznek, melyek károsítják a sejthártyát és a kromoszómákat is.
        a sejtekből a károsult sejthártyán lúgosító hatású ásványok (kálium,
        kalcium, magnézium) áramlanak a vérbe, ott felhalmozódnak, besűrűsítik a
        vért, így tovább csökkentik a sejtekhez történő oxigéneljutás
        lehetőségét,
        eközben pedig nő a trombózishajlam is - nem csoda hát, ha a daganatos
        betegségek során olyan gyakori a trombózis - néha ez hívja fel a a
        figyelemet rosszindulatú folyamatra
        a sejtekből kiáramló ásványok helyébe sok nátrium és vele együtt víz jut
        a sejtekbe, amitől azok megduzzadnak, és a szövetek ödémássá válnak,
        a túlzottan sok sav a szövetekben fékező és blokkoló hatást fejt ki,
        ezért ilyenkor az enzimek aktivitása is csökken - ettől az
        anyagcserezavar tovább fokozódik, hiszen az enzimatikus lebontás helyett
        az erjedési és rothadási folyamatok kerülnek mindenütt előtérbe.

Ennek
        során további rákkeltő vegyületek (indol, szkatol, krezol...) jönnek
        létre - s ezzel a kör be is zárult.
      Ezért óriási jelentőségű a szervezet sav-bázis háztartásának
      időszakonkénti kontrollja. Ha ugyanis még csak kisebb eltolódás (látens
      acidózis) jelei észlelhetők, akkor megfelelő életmódváltással rengeteget
      lehet tenni a komolyabb baj elkerülésére. Amikor már előrehaladott a
      túlsavasodás, komolyabb stratégiára van szükség, hogy a krónikus
      betegségből ki lehessen lábalni vagy el lehessen kerülni. Azt sem árt
      tudni, ha valakinél súlyos sejtanyagcsere-zavar jelei észlelhetők, hogy
      időben elvégeztessen olyan vizsgálatokat, melyekkel egy esetleg
      elkezdődött rosszindulatú betegség nyomára bukkanhatnak.
      A sav-bázis háztartás állapotát nem árt kontrollálni a már kialakult
      betegség során sem, hiszen a kezelés eredményességét, az esetleges
      kiegészítő módszerek célirányos megválasztását könnyebb megítélni.
      Jó tudni! Az egyik legkorszerűbb és leggyorsabb, sav-bázis háztartást
      vizsgáló eljárás a lapunkban is már többször megemlített BETA-teszt
      (bioelektromos terrénanalízis).

 Ennek során a vér, vizelet és nyál pH-ját,
      ellenállását - azaz ásványianyag-tartalmát - és a sejtek oxigénfelvevő
      képességét mérik. A mért értékekből egy speciális számítógépes programmal
      aztán kiszámítható, hogy milyen a sejtek energetikaszintje, mekkora az
      energiahiány, mennyire aktív az immunrendszer, milyen a sejtek és a vér
      pH-ja, mekkora a daganatképződés esélye...

      A rendszeres kontroll segít megítélni, hogy az elkezdett kezelés vagy
      életmódváltás mennyire hozta meg gyümölcsét, s hogy milyen területen kell
      még leginkább támogatni a szervezetet.

      A bemutatott előszűrő vizsgálatok eredményei alapján diagnózis nem
      állítható fel, de felhívhatjuk a kezelőorvos figyelmét a részletes
      kivizsgálás szükségességére.

E vizsgálatok eredményei - szakszerűen
      beépítve a hagyományos klinikai diagnosztikai rendszerbe - részét képezik
      a korai felismerésnek, ezáltal a diagnosztizálás folyamata gyorsabbá
      tehető, és csökkenthető a költségesebb módszerek, ill. a szervezet számára
      kockázatot jelentő, invazívabb módszerek alkalmazásának száma is.

      Ezenkívül könnyebb az érintetteknek elmagyarázni, hogy mit miért érdemes
      változtatniuk életmódjukban.
      Reméljük, hogy a megelőzés egyre több olvasó számára fontossá válik, s
      mind többen kérik majd ezeket a fájdalmatlan és gyors információt nyújtó
      vizsgálatokat, még mielőtt komoly bajba kerülnének...

      Dr. Tulok István és dr. Balaicza Erika 

      A szokásos szűrővizsgálatok korlátai
        Az adott szerv vizsgálatának időpontjában egyéb szervekben is
        előfordulhat daganatos elváltozás, ami nem derül ki.
        Előfordulhat, hogy az alkalmazott szűrési eljárás nem elég érzékeny a
        daganat azonosításához.
        A szűrőprogramban ajánlott kontrollok közötti időpontban is
        kialakulhatnak daganatos megbetegedések.

        A széles körű szűrés lenne előnyös, különösen a magas kockázatú
        lakosságcsoportoknál, ám ez nem lehetséges. A szűrést ma elsősorban az
        életkor alapján végzik, mivel ez az egyik legáltalánosabb kockázati
        tényező.

      Kinek javasolt az előszűrés?

        Aki rendszertelen és egészségtelen életformát él
        Akinek a családjában volt már daganatos betegség
        Akinél már fordult elő daganatos betegség vagy azt megelőző állapot
        Aki daganatkezelés alatt áll, a kezelés eredményességének megítélésére
        Akinél bizonytalan panasz(ok) áll(nak) fenn, melynek oka tisztázatlan
      ÁRULKODÓ ENZIMEK
      A korai felismerést segítő enzimatikus tumormarkerek:
      Savanyú, dezoxiribonukleáz - a rosszindulatú elváltozás jelzője,
      mennyiségének változása a kezelés eredményességét is jelzi
      Ribonukleáz - rosszindulatú elváltozást jelez, főleg
      petefészek-daganatoknál, leukémiában, hasnyálmirigyrákban, súlyos
      hasnyálmirigy-gyulladásban és -károsodásban, vesedaganatokban és
      hörgőrákban emelkedik meg
      5'-nukleotidáz - elsősorban a májáttétek, máj- és epeúti daganatok, súlyos
      májkárosodás mértékét mutatja, de jellemzően emelkedett
      petefészek-daganatoknál is, remekül követhető vele a petefészek-, a mell-
      és a fej-nyaki daganatok kezelésének eredményessége is
      Adenozin-dezamináz - immunhiányos állapotok jelzője, főként a máj
      betegségeiben és a tüdő daganataiban emelkedik meg
      Argináz - mennyisége főleg a gyomor- és a vastagbéldaganatok esetén
      emelkedik meg, ám kiváló a melldaganatok és az azokat megelőző állapot
      nyomon követésére is
      Foszfohexóz-izomeráz - nőgyógyászati, tüdő-, máj-, hólyag- és
      vesedaganatoknál emelkedik meg elsősorban, de a sugárkezelés
      eredményességét is leginkább ebből lehet leszűrni
      Lipid-asszociált sziálsav: nyirokrendszeri rák, anyajegydaganat,
      tüdődaganatok, prosztata, vastagbél, agy, gyomor, hólyag daganatos
      megbetegedése esetén emelkedett, de emlődaganatos, petefészek-daganatos
      betegeknél, leukémiában, szarkómában is jelentősen magasabb
      Lipid-peroxidáz és a totál antioxidáns státus - az oxidatív
      stressz(szabadgyökterhelés) mértékét tükrözi, segítségével megmondható,
      hogy az alkalmazott kezelés milyen fokban károsítja a szervezetet, illetve
      milyenfajta és mekkora adag külső gyökfogó anyagok bevitelére szorul a
      szervezet

      Tulok, I.; Balaicza, E.

      2003-07-25