A fejfájás, mint önálló kórkép

 

 

A primer fejfájás oka nem ismert. Kétségtelen az öröklődés szerepe, ismerünk számos provokáló faktort, de a primer fejfájásrohamok aktuális kiváltó okát meghatározni, netán a rohamot előrejelezni mai tudásunk szerint reménytelen vállalkozás.

A rendszerint nem domináns öröklődésmenet a fejfájások 50-70%-ban kimutatható. Noha az öröklődés nem biológiai nemhez kötött, a nemi kromoszómáknak a szerepét valószínűsíti, hogy a primer fejfájás egyik típusa jellegzetesen nőkön, másik típusa férfiakon gyakoribb.

A számos provokáló faktor közül említést érdemelnek a mindennapos külső ingerek (fényfelvillanások – televízió villódzása, stressz, időjárásváltozás, erős szaginger, ételek, italok – alkohol, fűszerek) mellett belső tényezők (hormonális változások, pl. menstruáció, fogamzásgátló vagy egyéb gyógyszer, anyagcserezavarok pl. cukorbetegség, pajzsmirigyműködési zavarok.

A primer fejfájásoknak három típusa különíthető el, ezek: a migrén, az ún. cluster-típusú fejfájás és a tenziós fejfájás.

A migrén a legrégebben ismert és leírt fejfájás típus.

 Nem ritkán a fejfájás szinonímájaként is használják. Jellegzetes lefolyás esetén a migrénes rohamot megelőző, „prodroma-” és bevezető, ún. aurajelenségek kísérik. A prodroma akár 24 órával a roham előtt felléphet változatos formában: szagérzékenység, indokolatlan hangulatváltozás, mozgásszegénység, vagy éppen mozgáskényszer, belső feszültség.

Az aurajelenségek már bevezetik a rohamot, többnyire vizuális élmények, felvillanó, színes foltok, alakzatok egyik vagy mindkét szemen, ritkán átmeneti látásvesztés, testfélzsibbadás, olykor átmeneti oldalbénulás, hányinger és hányás jellemzi.

A migrén nőkön háromszor gyakoribb előfordulást mutat, rendszerint fiatal korban kezdődik. Maga a migrénes fájdalom mindig egyoldali, kínzó-gyötrő, lüktető fájdalom. A migrénes rohamot átélő beteg nyugalomra, csendre, fényszegény környezetre vágyik.

 A migrénes beteg érdemi munkavégzésre, koncentrálásra, gépkocsivezetésre alkalmatlan állapotban lévőnek tekinthető a roham teljes idejére: tipikusan 4-72 órára. A rohamok gyakorisága az évi néhánytól a heti 2-3ig terjed.

Ennek fényében kevéssé érthető az a „konzervatív” felfogás, mely a migrénes beteget nem is tekinti a szó klasszikus értelmében betegnek, hanem egyfajta „átmeneti idegrendszeri zavarként” aposztrofálja. A bajt tetézi, hogy a TB is ezt az álláspontot tette magáévá, s a roham kezelésére alkalmas gyógyszereket hasznukat alulbecsülve támogatja.

A cluster-típusú fejfájás „csomagokban” érkezik, nevét is innen kapta. Jellege éles, nyilalló, mindig féloldali, igen intenzív, a roham kezdete és vége is hirtelen, a fájdalomperiódusban, ami 4-8 hétig (!) tart, napi 1-2 rohammal kell számolni, s rendszerint 1-2 órát tart. Ez a típusú fejfájás, mintegy ötvenszer ritkább, mint a migrén, viszont ez jellemzően a férfiak fejfájása, 4:1-hez tehető a férfi/nő betegek aránya. Kísérőtünetei közül kiemelendő a fejfájás-oldali szűkebb szemrés, a kötőhártya bővérűségével, esetleg szemhéjvizenyővel.

A cluster-beteg a migrénessel ellentétben nyugtalan, idegesen járkál, minden eszközzel (ütlegelés, hűtés-melegítés, nyomogatás, hangos kiabálás) igyekszik elviselhetetlennek jellemzett fájdalmát enyhíteni. A cluster-betegek között a megfigyelések szerint gyakoribb a fekélybetegség, mint a populáció átlaga.

A fájdalom gyakran kisugárzik a tarkótól a homlok-fejtető irányába

A tenziós fejfájás, amit szokás közönséges vagy izomkontrakciós fejfájásnak is nevezni, mentes a fenti két típus „látványos” tüneteitől, maga a fejfájás intenzitása is kisebb, mindkét oldalon felléphet, időtartama 30 perctől több napig terjedhet, de évente bizonyosan kevesebb 180 napnál a fejfájásos epizódok összideje.

A fájdalom gyakran kisugárzik a tarkótól a homlok-fejtető irányába, gyakran maga a fejbőr is érzékennyé válik. A nyaki-vállövi izomzat gyakran feszes, nyomásérzékeny, nehezen lazul el.

A krónikus fejfájást több más tünet is kísérheti: alvászavarok, fogyás, libidocsökkenés, depresszió a leggyakoribb. Nőkön 2-3-szor gyakoribb, a fejfájás-ambulanciák forgalmának felét ez a típus teszi ki.

A fejfájás, mint önálló kórkép diagnózisát csak igen részletes családi és egyéni kórelőzmény felvétele, teljes laboratóriumi, képalkotó diagnosztikai (röntgen, computertomográfia, MR) és funkcionális vizsgálatok (elektroencefalográfia, elektromiográfia) eredményeinek összesítése alapján szabad kimondani.

A fejfájás-betegség kezelése két fő ágon fut: a megelőzés és a kialakult roham- kezelés ágán. Megelőzésre igen sok gyógyszercsoportot próbáltak már ki, váltakozó sikerrel, ezek többnyire az agyi erekre, vagy agyi receptorokra gyakorolt befolyásuk révén fejtik ki hatásukat.

 Egy újkeletű kísérletben az erőspaprika alkaloidja, a kapszaicin a fejfájás-oldali orrjáratba juttatva rohammentességet eredményezett epizodikus cluster-betegen. A kialakult roham megszüntetésére a ma ismert vegyületek közül egyedül az anyarozs alkaloidája, az ergotamin alkalmas, igen erőteljes érszűkítő hatása azonban alkalmazásának korlátja (koszorúérgörcsöt provokálhat).

A hagyományos fájdalomcsillapítók, akár kombinációban, kiegészítve szorongásoldó-antidepresszív szerrel jóval lassabban, ugyancsak hatásosak lehetnek. Utóbbiak közül a szerotonin anyagcserére ható szerek a rohammegelőzésben jutnak szerephez.