A manuális medicina .

                  A manuális terápia lényegét meghatározni azért nehéz, mert
                  annak elemei az utóbbi években megjelentek a gyógytornában, a
                  jógában, egyes mozgásterápiákban.

                  A manuális terápia nem
                  összekeverendő a gyógymasszázzsal, a reflexterápiákkal, s
                  gyakran a természetgyógyászatnak ezt az ágát a
                  paramedicinához, illetve az alternatív medicina valamely
                  ágához sorolják, holott inkább a hagyományos, ún. nyugati
                  orvosláshoz áll közel, mivel hatásmechanizmusa hagyományos
                  orvostudomány ismeretanyagán alapul. A manuális medicina -
                  mint gyógymód - a mozgás szervrendszerének visszafordítható
                  működési zavaraival foglalkozik, kézzel végzett technikákat
                  alkalmaz a gerinc és perifériás izületek elváltozásainak
                  diagnosztikájára és kezelésére.

                  A manuális medicina két részből áll, a manuális
                  diagnosztikából és a manuális terápiából ( a
                  chirodiagnostik-ból és a chiroterapie-ból). Az 1997-es
                  egészségügyi törvény a manuális medicinát azon
                  természetgyógyászati tevékenységek közé sorolta, amelyet csak
                  orvosok, illetve - a gerincmanipulációk kivételével - csak
                  gyógytornászok alkalmazhatnak. A manuális gyógymódnál a
                  kezelés menetét és a kezelési technikát az aktuális tüneti
                  diagnózis határozza meg, a diagnosztikánál pedig igen nagy
                  jelentősége van a mozgásszervi funkcióanalízisnek.

                  A manuális terápia az izületi működés helyreállítására
                  irányuló műfogások rendszere, amelynek során a kezelő
                  mechanikus energiát alkalmaz. A fogások többsége a népi
                  csontkovácsok gyakorlatából és tapasztalataiból származik,
                  amelyek az évek során sokat finomodtak. A kézi ,,beavatkozás"
                  során a kezelő gyakran nagy erővel nehezedik a célzott
                  izületre, csontra, csigolyára. A műfogásokat mindig
                  kombinálják izomlazító módszerekkel. A manipuláció kivitelében
                  a kezelőnek és a kezeltnek összehangoltan, harmonikusan kell
                  együttműködnie. A manipulációs műfogások száma több százra
                  tehető, minden végtagizületre, valamint minden gerincszakaszra
                  és egyes szegmentekre is külön fogást alkalmaznak. Gyakran a
                  mozgásiránytól eltérő mozgatások hatásosabbak, mint az
                  élettani mozgásirányban végzettek. A manipuláció során gyakran
                  hallhatunk roppanást, amely - általában - a valódi és hatásos
                  manipuláció eredményességének bizonyítéka.

                  A manuálterápia alkalmazása ellenjavallt többek között:
                  tumoros betegeknél, traumás eltéréseknél, gyulladásos
                  folyamatokkor, oszteoporózisban szenvedőknél, vérzékenyeknél,
                  agyi és érbetegségekben szenvedőknél. A manipulációkat tilos
                  folyamatosan vagy kúraszerűen alkalmazni, egyazon izületet két
                  héten belül újra kezelni. Nem javasolt a havi rendszerességű,
                  ún. preventív kezelés sem.

                  Az első manuálterápiás kezelés után 6-12 órával fájdalmat,
                  izomlázszerűséget érezhet a kezelt beteg. Ennek oka gyakran a
                  lazítás hiánya, amelynek egy napon belül meg kel szűnnie.
                  A műfogások helytelen alkalmazásából igen súlyos szövődmények
                  származhatnak, ezért csak jól képzett manuálterápiás
                  szakemberhez forduljunk!

           
           
                                  Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.

            Médiaajánlat<>Impresszum