| ÉLETMÓD : Növekvő környezeti veszély az ózonlyuk |
Növekvő környezeti veszély az ózonlyuk
Az Antakrtisz felett már olyan vékony az ózonréteg, hogy az
UV-sugárzást elenyéző mértékben tartja vissza.
Növekvő környezeti veszély – az ózonlyuk
InforMed Hírek 2003;
Mire megyünk a nagy faktorszámú napolajakkal, ha ilyen ütemben nő légkörünkben az ózonlyuk?
A CFC (klorofluorokarbon) a légkörben változatlan formában feljut a sztartoszférába, ahol a napsugarak hatására lebomlik, s a keletkező klorin károsítja az ózonréteget (O3), ám tudnunk kell, hogy ennek 80%-a emberi forrásból származik, így megállítható és megelőzhető folyamat. Az Antarktisz felett már olyan vékony az ózonréteg, hogy az UV-sugárzást elenyésző mértékben tartja vissza. Az UV-sugarak (főként az UV-B és az UV-C) károsítják a DNS-t és az esszenciális fehérjéket, s nem utolsósorban gátolják a növények alapvető funkcióit. Az 1974-es előzetes becslések azt sugallták, hogy a következő 100 évben a sztratoszféra ózonrétege 7–13%-kal fog csökkeni, ami nem nagy szám, feltehetően mégis fokozza majd a fertőző betegségek exacerbatióját, a cataracta és a bőrrák incidenciáját. 1985-ben már 40%-os ózonréteg-csökkenésről számoltak be az Antarktisz felett, ami jóval meghaladta a fenti becsléseket. Az ózonlyuk jelenleg 40 millió négyzetkilométer kiterjedésű, és a légkörben 14 és 19 km magasan található, központja a Déli Sark felett van, de újabb ózonlyuk kezd kialakulni az Északi Sark felett is, ami már sokkal inkább veszélyezteti a földi életet. Sőt, 1978 óta a sarkvidékeken kívül is évente 0,8%-kal vékonyodik a védő ózonréteg. A megelőző intézkedések hatására az ózonréteg feltehetően visszaállítható – a tudományos becslések szerint leghamarabb 2050-re.
Igazvölgyi, K.
2003-05-05
A Growing Environmental Threat: The Ozone Hole Harvard Science Review 2003;16(1):40-2
| |