Jégszív-érzelmek nélkül
Napjainkban nagy divattá vált érzelmileg hidegen viselkedni és élni, annak ellenére, hogy az érzelemmentes racionalitás óhatatlanul az egoizmus irányába vezet.
Mi magunk is hajlamosak vagyunk ezt a jelenséget tárgyilagos tényként kezelni, és csak akkor érezzük a jelenség súlyát, ha családunk, vagy barátaink körében üti fel a fejét.
Jégszívek - érzelmek nélkül kipusztulhat az emberi faj Az érzelemmentes trend eredményeképpen a közösségeket összetartó erők egyre nagyobb mértékben gyengülnek.
Az emberek nem nagyon gondolnak arra, hogy ennek legfőbb oka az ember közvetlen környezetében - legfőképpen a családban - gyökerező szociális, morális, pszichológiai stb. negatív hatások jelenlétében keresendő.
Egy biztos a "Jégszív jelenség" lassan, de biztosan egyre több és nagyobb gondot okoz mindenkinek.
A család belső életében állandósult érzelmi zavarok ugyanis folyamatosan befolyásolják az utódokat úgy, hogy a gyermekek intellektusa sem fejlődhet a kellő ütemben és mértékben, mert az érzelmileg egyre szegényebbé, visszamaradottabbá vált gyermek nem képes kulturáltan viselkedni, tanulni és alkalmazkodni sem.
A tudományos vizsgálatok során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az érzelem a faj fennmaradását szolgáló alaptényező.
Nem véletlen, hogy a szociálpszichológia már az ötvenes években a gyakorlatban is kezdte vizsgálni az emberek közötti kapcsolatok jellemzőit és kölcsönhatásait.
A "modern társadalom"-ban jól körvonalazható az elidegenedési tendenciák érvényesülésének "logikája". Először a települések közösségi élete bomlik fel, majd a rokoni, baráti kapcsolatok gyengülése után megkezdődik a család válsága, így a családtagok közötti szeretetet fokozatosan felváltja az egymással szembeni féltékenység és erőszak, mely gyakran a gyűlöletig fajulhat.
Az egyre inkább átláthatatlanná és ellenőrizhetetlenné váló folyamatok ma már mintha önálló életet élnének, s az embernek egyre kevesebb esélye lesz arra, hogy saját tevékenységének következményeit előre láthassa.
Az ember így fokozatosan kezdi elveszíteni önmagát, saját belső értékeit, később már önmagától, a saját énjétől is elidegenedik.
Az önelidegenedés fogalmát már igen régóta ismeri a filozófia, de a maga konkrétságában csak az utóbbi fél évszázadban vált ismeretelméleti - kutatási problémává
. Ma már ennek káros következményei a modern társadalom egyik kulcsfontosságú kérdésévé vált.
Mivel a neurotikus, pszichotikus, pszichoszomatikus betegségekben szenvedők és a deviáns magatartású gyermekek és felnőttek száma egyes országokban már katasztrofális méreteket öltött, az ideg- és elmegyógyászok, pszichológusok gyakran féléves előjegyzésekkel dolgoznak, a szociális devianciák, az alkohol, narkománia és az öngyilkosság már a tizenévesek köréből szedi áldozatait.
"Csak azok az emberek jók, akik jól érzik magukat". Ez a gondolat úgy is értelmezhető, hogy testileg és lelkileg egyaránt egészséges emberek csak egy egészségesen fejlődő, humanitárius értékeket valló és tiszteletben tartó társadalomban tudnak élni.
Ennek alapján tehát egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy az egyén számára a közösségi élet a társas kapcsolatok és az érzelmek "alapvető létszükségletek", éppen úgy, mint az evés, az ivás, vagy az alvás.
Ez azt jelenti, ha az ember valamiért a közösség határain "kívül marad" vagy konfliktusokkal terhelt, akkor az egyén egyik alapvető szükséglete kielégítetlen marad, azaz érzelmileg éhenhal...(forrás: pkm)
www.szatmar.ro
|