Hamarosan nem lesz könnyű rokkantsági nyugdíjat szerezni, sőt, a kormány tervei szerint lebuknak a rendszerrel visszaélők. Az aktív korú megváltozott munkaképességű, az egészségkárosodott, illetve a fogyatékos emberek társadalombiztosítási, foglalkoztatás- és szociálpolitikai ellátása átalakul; a cél az lesz, hogy az új rendszer ne a havi járadék felvételére, sokkal inkább munkavállalásra ösztönözzön. A számok drasztikusak. Az idén januárban a korhatár alatti rokkantak száma 454 ezer volt. Ha a nyugdíjkorhatárt már betöltött, de eredetileg rokkantnyugdíjasként megállapított személyeket is figyelembe vesszük, a létszám több mint 800 ezer, ez az összes nyugdíjas harminc százaléka.
Első körben átalakul az orvosszakértői minősítés: a jövőben nem az elvesztett képességekre, sokkal inkább a megmaradt és fejleszthető képességekre, a rehabilitálhatóságra koncentrálnak majd. Ez azonban azt is jelenti, hogy meg kell újítani az Országos Orvosszakértői Intézetet (OOSZI), amely jelenleg az OEP szerveként végzi a minősítéseket, éves szinten 300-350 ezret. Ennek egyharmada új minősítés, és ugyanennyi a már ellátásban részesülők időszakos felülvizsgálata. Úgy tudjuk, az OOSZI irányítása átkerülhet a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz, illetve annak egyik intézményéhez, az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz (ÁFSZ). Ez logikus lépés lenne, mivel az ÁFSZ végzi a munkába helyezést előkészítő foglalkozási rehabilitációt; így a minősítés és a munkavállalásra ösztönzés egy kézbe kerülne. Jelenleg az OOSZI két-három fős bizottsága állapítja meg a munkaképesség-változást, a fogyatékosság mértékét. Hamarosan a károsodás jellegének megfelelő szakértő referálna a beteg állapotáról egy többtagú bizottságnak, amelynek tagjai közt orvosszakértő, foglalkozás-egészségügyi, rehabilitációs orvos, munkaügyi, ápolási szakember is lenne. Ha a minősítés alapján az egészségkárosodás ellenére a dolgozónak van esélye visszatérni az állásába, vagy legalábbis a munkaerőpiacon maradni, nem kaphat rokkantsági nyugdíjat, hanem úgynevezett rehabilitációban való részvételre ösztönző rehabilitációs járadékot folyósítanának számára. Ennek bevezetése azért tűnik logikusnak, mivel a korhatár alatti rokkantsági nyugellátásban részesülők 83 százaléka az úgynevezett III. csoportos rokkant, vagyis rendelkezik megmaradt munkaképességgel.
A rehabilitációs járadék három évig kapható majd. Ha a rehabilitáció ez alatt az idő alatt nem hoz eredményt, és a munkaképesség csökkenése eléri a 67 százalékot, akkor rokkantnyugdíjas lehet az érintett. Ha ezt a szintet nem éri el az egészségkárosodás, akkor szociális vagy munkanélküli-ellátást kaphat.
A rehabilitációban részt vevők kötelesek lesznek akár képzésre is járni, az állam továbbra is dotálja a foglalkoztatásukat, akár a nyílt munkaerőpiacon vállalnak állást, akár védett foglalkoztatás keretén belül. (Ez utóbbiak kifejezetten sérült emberek alkalmazására specializálódott szervezetek által biztosított állások.)
A kormány nem kapkodja el az új, az egészségügyi, a szociális, a képzési és a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások egységes rendszerben történő bevezetését, a tervek szerint mindez 4–10 év alatt valósulhat meg. Az új szabályozók legkésőbb 2008. január elsején, legkorábban 2007. júliustól léphetnek életbe, mivel az új orvosszakértői minősítési rendszer kialakítása és a foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése is időbe telik. Azért sem árt az óvatosság, mert a munkaerőpiac jelenleg képtelen lenne több százezer rehabilitációra szorulót felszívni. Épp ezért úgy tudjuk, a kormány maximum ötvenezer rehabilitációs járadékossal számol az első körben.