A rosszullét során az alábbi tünetek léphetnek fel: fulladás, légszomj, szédülés, ájulásérzés, heves szívdobogásérzés, remegés, izzadás, torokszorulás, hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom, zsibbadás, szurkáló érzés a bőrben (főleg a kézujjak területén), kipirulás, forróság vagy hideg érzete, mellkasi fájdalom (szívinfarktust kísérő fájdalomra emlékeztethet), halálfélelem, a megőrüléstől valamint az önkontroll elvesztésétől való félelem. Fontos, hogy egyetlen lezajlott pánikroham még nem jelenti azt, hogy az illető pánikbeteg. Ha a rosszullétek havonta legalább négyszer ismétlődnek, illetve az egyén egy lezajlott rosszullétét követően legalább egy hónapon keresztül az újabb rohamtól retteg, akkor mondható ki a pánikbetegség diagnózisa. Különböző felmérések szerint az emberek 15 százaléka él át életében legalább egyszer pánikrohamot, 1 százaléka pedig hosszabb-rövidebb ideig pánikbetegségben szenved. Pontosan nem lehet tudni, mi okozza a betegséget. Feltételezik, hogy az agy locus coeruleus nevű területének noradrenalin-felszabadulással járó kisülései okozzák a tüneteket, illetve a magatartás szabályozásában fontos úgynevezett prefrontális kéregterület is szerepet játszik a rohamok közötti időszakban megfigyelhető elkerülő magatartásért. Valószínű, hogy a szerotonin-receptrorok érzékenységének csökkenése is fontos tényező. A pánikszindróma a 20-40 év közötti korosztályban a leggyakoribb. Kezelésében jó hatásúak az antidepreszánsok, a nyugtatók és a pszichoterápia. Természetesen ezek mindegyikéhez orvosi segítségre van szükség. A pánikbetegség a kezelt esetek többségében maradványtünet nélkül gyógyul.