A funkcionálisnak tartott betegség, a szociális és lelki stresszek talaján szerveződő, pszichoszomatikusnak nevezett szindrómát jelenti, amely sajátos dinamikát, időbeni megjelenést mutat. Azt, hogy mely panaszok válnak dominánssá, ill. mely szerv köré csoportosulnak a tünetek, valamint hogy az esetlegesen később megjelenő organikus elváltozások miért éppen ott és akkor jelennek meg, magyarázni egyelőre nem tudjuk. 

A mentális és emésztőrendszeri funkciók összefüggésének ténye az orvosi gyakorlatban ősi evidencia. Még a köznyelv is őriz néhány, erre utaló fordulatot (pl. Nem bírta gyomorral. Se köpni, se nyelni nem tudott. stb.). A funkcionálisnak tartott betegség, a szociális és lelki stresszek talaján szerveződő, pszichoszomatikusnak nevezett szindrómát jelenti, amely sajátos dinamikát, időbeni megjelenést mutat.

Kezdetben fáradtság, erőtlenség, általános rossz közérzet, bizonytalan, diffúz fájdalmak jelentkeznek. Krónikussá válásuk időszakában a tünetek egy-egy szerv, vagy szervrendszer köré szerveződnek.

Azt, hogy mely panaszok válnak dominánssá, ill. mely szerv köré csoportosulnak a tünetek, valamint hogy az esetlegesen később megjelenő organikus elváltozások miért éppen ott és akkor jelennek meg, magyarázni egyelőre nem tudjuk.

Az azonban bizonyos, hogy az emésztőrendszeri tüneteket hordozók között gyakoribb volt a szorongásos, depressziós és pánik betegség előfordulási aránya, mint az ilyen panaszokat nem mutató személyeknél.
A jellegzetes tünetek megfelelő értékelésén alapszik az ún. "tünetorientált" diagnózis. Ez alapján a bélrendszer funkcionális betegségeinek következő csoportjait különböztetjük meg:

1. Irritábilis bél szindróma (IBS)
E betegséget illetően ma sem rendelkezünk egységesen megfogalmazott és használt definícióval. Meghatározása a kórképre leginkább jellemző tünetek megfigyelésén alapul

–hasi fájdalom, amely többnyire a székürítés valamilyen zavarával társul. A kórkép jóindulatú, nem veszélyezteti a beteg életkilátásait, ugyanakkor krónikus lefolyása miatt rontja a beteg életminőségét, megváltoztathatja életvitelét, betegségtudathoz vezethet, és sok esetben pszichés zavarokkal társulhat. A tünetek kialakulásáért több mechanizmus is felelős: a tápcsatorna sajátos motilitási zavara, hiperszenzitivitása, fokozott kontrakciós válasza, a fájdalom megélésének zavara. E folyamatok aktiválásában központi szerepe van a stresszhatásnak, amely nem csak egy, a megszokottól eltérő külső hatást, vagy fokozott terhelést (fizikai, pszichés behatás) jelenthet, hanem a megszokott vagy élettani jellegű ingerek (emóciók, étkezés) ugyanúgy.

A tünetek megjelenésekor feltétlenül indokolt orvoshoz fordulni az organikus kórokok kizárása és a tünetek gyógyítása céljából. Az IBS gyanúja esetén az első orvosi vizsgálaton végzett tevékenységek a következők: a beteg körültekintő kikérdezése, kórtörtének felvétele, alapos fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálat (vérkép, vérsejtszám, süllyedés stb.), széklet vértartalmának vizsgálata, hasi ultrahang és vastagbél tükrözéses vizsgálat (egyedi elbírálás alapján).
Az IBS kezelésének alapelvei:

• megfelelő orvos-beteg kapcsolat kialakítása,
• étkezéssel, élelmiszerekkel, életmóddal kapcsolatos ajánlások,
• tünetorientált gyógyszeres kezelés (tápcsatorna-motilitás és szenzitivitás csökkentése, központi idegrendszerre ható szerek),
• pszichoterápiás kezelés különböző formái.

2. Funkcionális székrekedés
Funkcionális székrekedésről tartósan (legalább 3 hónapja) fennálló nehezített, ritka, vagy elégtelen székürítés esetén beszélünk, ha annak hátterében kizárhatók a tápcsatorna organikus megbetegedései, vagy motilitás zavarai ill. székrekedéshez vezető egyéb oki tényezők (rostszegény étkezés, alacsony folyadékbevitel, fizikai aktivitás hiánya, székelési inger elnyomása, idült megbetegedések, gyógyszermellékhatás [opiátok, antidepresszánsok, antiparkinson-szerek, hasfogók], hosszú távú utazások, pszichés zavarok stb.).

A kórképet az IBS székrekedéssel járó formájától a hasi fájdalom hiánya különíti el. A kezelés lehetőségei, a táplálék rosttartamának növelése és hashajtók átmeneti adása. A terápia hatékonyságát jelentősen korlátozzák a fellépő mellékhatások (puffadás, gázképződés, hasfeszülés).

3. Funkcionális hasmenés
Legalább 3 hónapja fennálló formátlan, híg székürítést jelent, legalább napi 3 alkalommal. Az IBS hasmenéses formájától a hasi fájdalom hiánya alapján különíthetjük el. A diagnózis felállításához a hasmenés egyéb okainak (gyulladásos bélbetegségek, fertőzések, felszívódási zavarok, étel intoleranciák, hormonális hatások, endokrin betegségek, hashajtó abuzus) kizárásán keresztülvezet az út, amely számos laboratóriumi és eszközös vizsgálatot feltételez. Másrészt el kell különíteni a végbél záróizom működési zavarától, mely naponta többszöri formált székletürítéssel jár. A kórkép oka nem tisztázott. Kezelése tüneti és pszichés. Célszerű a diéta komplex szénhidráttartalmának csökkentése és a jól felszívódó rizsliszt alkalmazása.

4. Funkcionális haspuffadás
Tartósan, legalább 3 hónapon át fennálló hasi teltségérzés, hasfeszülés, ha kizárhatók a hasonló tüneteket okozó organikus hasi kórképek (térszűkítő folyamatok, nyombél fekély, hasi műtét utáni összenövések, felszívódási zavarok, laktóz intolerancia stb.).

Fontos megjegyezni, hogy a jelentősebb súlygyarapodás során és nőknél a premenstrualis időszakban is jelentkezhet hasi puffadás!

A tünetek kialakulását a bél lassult tranzitjával hozzák összefüggésbe, ugyanakkor több vizsgálat is felveti pszichés faktorok szerepét (pl. depresszió, alvászavarok, szexuális funkciózavarok, alkohol abuzus). A kezelés lehetőségei meglehetősen szűkösek.

5. A bélrendszer nem specifikus funkcionális zavarai (epeút és végbél funkcionális megbetegedései)

dr.Ruzsovics Ágnes  írása alapján