Tél végén a természet minden rezdülésének (hosszabb nappalok, csicsergő madarak) örülünk, sok embernek a szervezete azonban a megújulás helyett inkább a le-és kimerültség jeleit mutatja.

A XXI. században is előfordulhat még vitamin és az ásványi anyagok hiányában kialakuló tavaszi fáradság?

A vitaminok mellett szervezetünkben szintén kis mennyiségben előforduló, energiát nem szolgáltató, ugyanakkor nélkülözhetetlen anyagok a makro- és mikroelemek.

Hiányuk esetén számtalan tünetet fedezhetünk fel a fáradékonyságtól a szexuális zavarokig.

Sokszor eszünkbe sem jut, hogy ezek a milligrammnyi mennyiségben előforduló elemek ilyen fontos szerepet játszanak.

A makroelemek csoportjába tartozik a Na, K, Ca, Mg, P.

A mikroelemekhez soroljuk a vasat, a cinket, a mangánt, a rezet, krómot, szelént, jódot.

A fáradékonyság sokféle betegség, hiányállapot tünete lehet.

Előfordulhat, hogy egyik kiváltó tényezője a vashiányos táplálkozás,

de a C-vitamin és a cink lehetséges hiánya is hozzájárulhat kialakulásához.

A vas részt vesz az oxigénszállításban és -tárolásban, javítja a testi erőnlétet, valamint fokozza az immunitást. Hiányában gyengülhet az ellenállóképesség.

Vasban bővelkedő élelmiszerek például: máj, sovány húsok, száraz-bab, lencse, paraj, sóska, mák. Ha egyidejűleg C-vitamint is tartalmaz az étkezés, az nagymértékben javítja a vasfelszívódást.

A megfelelően összeállított étrenddel (amibe a gondos nyersanyag válogatáson át a megfelelő konyhatechnika is beletartozik) az életfontosságú vitaminok és ásványi anyagok bevitele fedezhető.

Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy télen kevesebb napsütés ér bennünket (ami bizonyos vitaminok képződéséhez szükséges), erre az évszakra jellemző a gyakoribb megfázás és az influenza.

A zöldségek és gyümölcsök a tárolás során vitamintartalmukból veszítenek. Mindezek együttesen okozhatják, hogy a többi, nem táplálkozási eredetű tényezővel együtt sokan panaszkodnak tavasszal fáradékonyságra.

Az egész évben felhasznált vitaminforrások (savanyú káposzta, fekete retek, narancs, grapefruit, kivi, banán, hús, teljeskiörlésű gabonafélék stb.) és a megváltozott szükséglet esetén alkalmazott táplálékkiegészítők segítségével ma már elkerülhető az a fajta fáradság és levertség érzés, ami a korábbi évtizedekben a nem kellő táplálkozás következménye is volt.

A snidling, póréhagyma, újhagyma, egy-két karika paradicsom, retek tavasszal színesítheti az étlapot, tavaszias ízeket adva az ételeknek.

Nem a kilószámra vásárolt primőrökkel előzhető meg a tavaszi fáradság, hanem az egész évben gondosan összeállított étlappal, és természetesen szervezetünk karbantartásával.

Amikor az emberek először találkoztak a vitamin hatásával, számukra ismeretlen fogalom volt.

Köztudott, hogy a táplálkozás fontos szerepet játszik vitaminszükségletünk kielégítésében.

A vitaminok leegyszerűsített hatásmechanizmusának lényege, hogy az emésztőcsatornából felszívódnak és bekapcsolódnak a szervezet különböző életfolyamataiba.

Mikor beszélünk optimális vitaminbevitelről?

Akkor, ha a fogyasztás kielégíti a szervezet szükségletét, vagyis a többletbevitel már nem javítja a különböző funkciókat, nem növeli az ellenálló képességet.

Avitaminózisnak nevezzük azt az állapotot, amelyben a szervezet teljesen nélkülözi egy vagy több vitamin jelenlétét.

Ma avitaminózissal ritkán találkozunk. Ilyen avitaminózis volt régen a hajósok réme a skorbut.

Gyakrabban fordul elő hypovitaminózis, amely a nem megfelelő vitaminellátottságra utal.

Az esetek többségében ez azért fordulhat elő, mert nem figyelünk a különböző állapotváltozások (pl.: terhesség, betegségek, megváltozott életkörülmények, intenzív sportolás stb.) következtében kialakuló megnövekedett szükségletre,

vagy ugyan energiában eleget, sőt sokszor többet eszünk a kelleténél, de például a szénhidrátbevitelen belül a túlzott mennyiségű: kristálycukor, üdítők, édességek miatt több B1 vitaminra lenne szükség.