Gyógyszeres beavatkozás

     A petesejtérés gyógyszeres serkentését ovulációindukciónak nevezzük. Általánosan használt vegyület a clomifen-citrát, ami a hipotalamuszban (a petefészek mûködését fokozó hormonok termelõdésének helye az agyállományban) ösztrogénhiányt utánozva fokozza a gonadotrop (a petefészket serkentõ) hormonok termelõdését.
     Petesejtérés-stimuláció céljából legeredményesebben használható gyógyszerek a gonadotropin-készítmények. Az utóbbi évekig menopausában lévõ nõk vizeletébõl állították elõ az FSH és LH hormonokat tartalmazó készítményeket. Jelenleg a legkorszerûbb gyógyszerek már rekombináns géntechnológiával készülnek, ami rendkívüli tisztaságú hatóanyag elõállítását teszi lehetõvé.

        Asszisztált reprodukciós technikák

     1. Intrauterin inseminatio (mûvi megtermékenyítés)
     Feltétele, hogy legyen átjárható petevezeték. Ez esetben ovulációindukciót (petesejtérlelést) végzünk a tüszõérés ultrahangvizsgálattal történõ monitorizálása (nyomon követése) mellett. Az ondóból mosási és centrifugálási eljárással kivont mozgó spermiumokat kevés, néhány tizedmilliliter tápoldatban a méhûrbe juttatjuk. A megtermékenyülés ez esetben a nõ szervezetében történik. A beavatkozást végezhetjük a házastárs ondójával (homológ inseminatio) vagy azoospermia esetén donor spermával (heterológ inseminatio). A kezelés eredményessége 10–15% között van. Ez a beavatkozás viszonylag csekély megterhelést jelent a nõi szervezet számára, ezért minden ciklusban ismételhetõ. Ha hat inseminatiós kezelés során sem sikerül terhességet elérni, indokolttá válik a szervezeten kívüli megtermékenyítés.
     2. Szervezeten kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilisatio, IVF) és embriotransfer (ET)
     A köztudatban lombikbébi-kezelésként terjedt el az eljárás neve. 1978-ban született az elsõ gyermek, aki ennek a beavatkozásnak köszönheti életét. IVF kezelést akkor indokolt végezni, ha egyik oldalon sincs átjárható petevezeték, vagy olyan súlyos andrológiai elváltozás áll fenn, ami kizárja a spontán teherbe esést. Ilyenkor úgynevezett szuperovulációs kezelést alkalmazunk, melynek során FSH és LH készítményekkel nagymértékû petefészek-stimulációt végzünk.
     A fokozott serkentés hatására többes tüszõnövekedés jön létre: általában 6–15, de gyakran ennél is több tüszõ érik meg. A kezelés nem veszélytelen, folyamatos hormon- és ultrahang-monitorizálást igényel. A máj- és vesekárosodás, valamint a fokozott thrombosiskészség fokozódása akár végzetes kimenetelû is lehet.
     Ha a tüszõk bizonyos nagyságot elérnek (általában 16–18 mm), hüvelyen át történõ ultrahang-monitorizálással a tüszõfolyadékot tû segítségével leszívjuk, majd mikroszkóp alatt a tüszõfolyadékban megkeressük a petesejteket, melyeket a megtermékenyítésig termosztátban, 37 Celsius-fokon, 100% relatív páratartalom mellett 5% szén-dioxidot tartalmazó légkörben inkubálunk.
     Az ondóból kivont spermiumokkal végezzük el a megtermékenyítést oly módon, hogy szövettenyésztõ edényben, speciális tápoldatot használva, 2-3 petesejtet összehozunk 200–240 ezer spermiummal. A petesejtet csak egy, néha (kórosan) több spermium termékenyíti meg. 12–18 óra elteltével a megtermékenyülést meg lehet ítélni, a petesejtben jól láthatóan kialakul a két sejt-elõmagvacska. 48 óra elteltével az osztódás már 4–6 sejtes. Az így kialakult elõembriót 3 nap múlva 8–10 sejtes, ún. szedercsíra állapotban helyezzük az anyaméhbe. Általában 4 embriót helyezünk a méhüregbe, a többit pedig lefagyasztjuk. Ezeket az embriókat, ha terhesség nem következett be, egy késõbbi ciklusban lehet beültetni.
     Ha a rendelkezésre álló spermiumszám igen kevés, a fenti fertilizálási eljárást nem tudjuk alkalmazni. Ilyenkor mikromanipulációs eljárással a petesejtbe egy kapilláristû segítségével egy spermiumot injektálunk (intracytoplasmaticus spermiuminjektálás, ICSI). Azoospermia esetén herebiopsziát végzünk, és az eltávolított hereszövetben esetleg fellelhetõ spermiumokkal alkalmazzuk az ICSI eljárást.
     Az embrió beültetését követõen sárgatestfázis-támogatás ajánlott, ami progeszteron vagy progeszteron hatású gyógyszer tartós, több héten át történõ adását jelenti.

        Az esélyek

     A mûvi megtermékenyítési eljárások eredményessége: az inseminatiós kezelés eredményessége egy kezelésre számítva 10–15 százalék között várható. A tapasztalat szerint, ha valaki inseminatio által esik teherbe, az az elsõ négy beavatkozásból lesz terhes. Ezért szakmai konszenzus született arról, hogy hat inseminatio eredménytelensége esetén tovább kell lépni, és IVF kezelés végzése indokolt.
     Az IVF terápia eredményessége nem válogatott betegcsoporton egy beavatkozásra számítva kb. 20–30%-os lehet.

     A párkapcsolatok gyakran végzõdnek kiábrándulással, pedig eleinte nagy a szerelem, a rajongás, az önfeledt boldogság. Vajon mi lehet ennek az oka? Ha nem tanulják meg, hogy válasszanak, és alakítsanak egy jól mûködõ, boldog párkapcsolatot, azt hiszik, hogy a szerelem minden, gyermekkoruk óta önmagukban hordott problémájukat, hiányukat, fájdalmukat megoldja és boldoggá tesz. Így újra és újra ugyanazt a hibát követik el. Nem arra törekszenek, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus, egészséges, bölcs felnõttekké váljanak, hanem – gyermeki módon – valaki mástól várják a szeretetet, az elfogadást és a boldogságot.
     A nõk többsége úgy rontja el kapcsolatát már az elején, hogy úgy vélik, csak úgy tudják a párjuk szeretetét „kiérdemelni”, ha kedvükbe járnak, kiszolgálják, mint a legtöbb alacsony önbecsüléssel rendelkezõ nõ. Alárendelik magukat, nem mernek saját maguk lenni, nem merik vállalni saját igényeiket, nem tudnak „nem”-et mondani. Annyira igyekeznek tetszeni és megfelelni, hogy a férfiak nem tisztelik, megunják õket.
     A nõk általában nincsenek tisztában azzal, hogy a férfiak szeretnek udvarolni, rávenni a számukra értékes nõt arra, hogy megtisztelje õket szeretetével és elfogadásával. Akkor igazán boldog egy férfi, ha úgy érzi, hogy képes egy nõt boldoggá tenni.
     A jó kapcsolat titka, ha egyik személy sem rendeli magát alá a másik akaratának, egyenrangú, értékes partner, akinek saját igényei és szükségletei vannak.
     Egészséges, jól mûködõ kapcsolatban mindkét személy tiszteli, becsüli önmagát és a másikat is; a saját boldogsága, igényei éppen olyan fontosak, mint a partneré. Amikor bármelyikük azt hiszi, hogy boldogsága a másiktól függ, függõvé válik. Partnere kezdi õt kritizálni. Senki sem tisztel egy megfelelni akaró, magát alárendelõ szolgalelket, nem vágyik arra, hogy õt boldoggá tegye, sõt, elõbb-utóbb megunja.
     A férfiak szeretnek küzdeni a jövendõbelijükért, és az a jó, ha úgy emlékeznek vissza az udvarlásuk idejére, hogy küzdöttek érte, igyekeztek meggyõzni, hogy legyen a feleségük, de sok év után is úgy vélik, hogy õk a világ legboldogabb emberei.
     Idõvel sokasodnak a viták, vádak. Elõfordul, hogy a házastársak nem tudnak vita nélkül semmit elfogadni. Kritizálnak, hibát keresnek, be akarják bizonyítani, hogy mindenben igazuk van. Ingerültek, úgy érzik, hogy párjuk igazságtalanul félremagyarázza, nem érti meg a mondanivalóját. Ebbõl a csapdahelyzetbõl úgy lehet kikerülni, ha nem támadják, kritizálják a párjukat. Lehet, hogy akaratlanul támadnak, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Gyakran pozitívabbnak vélik megjegyzéseiket, mint az, akinek szánják.
     Akinek mondják a sértõ szavakat, általában negatívabbnak éli át õket, ez váltja ki a sértõdést, védekezést, amikor a kritizáló azt hiszi, hogy csak õszinte volt a párjához. Sajnos egy indulatos szó, egy bántó cselekedet hosszú idõre kitörli bármely pozitív viselkedés hatását.
     Ezeket a félreértéseket úgy lehet elkerülni, ha a beszélgetés elõtt felteszik maguknak a kérdést: Mi a célom? Ha a közös megoldás megtalálása, akkor beszéljenek a saját érzelmeikrõl. Mennyire aggódtak a párjukért. Ne támadják azzal, hogy mindig késik.
     Tartsák tiszteletben a másik szempontjait. Jó, ha a párjuk ismeri érzéseit, aggodalmait, jobban megérti a házastársát. Beszélni kellene arról is, hogy mit tehetnének egymásért, hogy jobban érezzék magukat. Jó lenne egymás tudtára adni, hogy máskor hasonló helyzetben mit várnak el egymástól, értesítést, jelzést.
     Ennek a beszélgetésnek pozitív hatása az aktív meghallgatásban, a partner érzéseinek elismerésében, feltétel nélküli elfogadásában és szeretetében rejlik. Tarné Lévay Pálma errõl így fogalmaz Bocsánat címû versében:
     A szeretetet
     megölni nem lehet.
     De ha méltatlan
     kezekbe kerül,
     bezárul lelkedbe,
     mint alkonyatkor
     alvó virágszirom,
     s õrzöd bent a titkot.

     De egy jó szóra,
     új fénysugárra,
     kinyílik szíved
     – lezárt virágkehely –,
     és dalol benned
     ismét, mint madár,
     ágról ágra szállva
     újra a szeretet,
     és virágba borul
     körötted az élet.