A Calici-vírus

Mostanában egyre többször hallható tv-ben, rádióban, hogy újjabb Calici-vírus fertőzés alakult ki Magyarország valamelyik területén. Az alábbiakban megpróbáltuk összefoglalni mit érdemes tudni erről a betegségről.

A gyomor-és bélrendszeri fertőző megbetegedések egyre nagyobb hányada vírusos eredetű. Ezek főként széklettel ürülő vírusok, amelyek direkt kontaktus útján, a fertőzött felület érintése révén terjednek, de gyakran az élelmiszerlánc, az ivó- vagy a fürdővíz továbbítja a fertőzést. Az élelmiszer előállításban nagy technológiai változások történtek az utóbbi időben, amelyek olykor kedveznek az említett fertőzéseknek, de a tömegtermelés, valamint a megváltozott táplálkozási szokások is szerepet játszanak benne.

Tulajdonképpen bármelyik élelmiszer közvetítheti a kórokozókat, de főként a nyersen vagy minimális hőkezeléssel készült ételek fogyasztásakor kell óvatosan eljárni. Ugyancsak veszélyes lehet a víz, még jégkockaként vagy palackos kiszerelésben is. Igen gyakran az élelmiszert előállító, kiszolgáló, felszolgáló személyzet a fertőzés forrása. Sok vírus már a klinikai tünetek megjelenése előtt kimutatható a fertőzött személy székletében. A humán calici vírusok valóban kiemelkedő szerepet játszanak napjainkban az élelmiszerek által közvetített fertőző megbetegedésekben és az esetleges járványokban.

Ezek a vírusok nehezen kimutathatók, a hagyományos rutinvizsgálatokkal nem észlelhetők, különféle mikrobiológiai módszerek segítenek felfedezésükben, megismerésükben. Meglehetősen rezisztens vírusokról van szó, ami azt jelenti, hogy hőhatással szemben igen ellenállóak, 60 Celsius fokot például 30 percig biztosan kibírnak, de jól tűrik a hideget, akár a fagyasztást is, az ételek előállítása során, sütéskor és főzéskor viszont elpusztulnak. Felismerésüket nehezíti, hogy a vírussal szennyezett étel, ital külsőre ugyanolyan, íz- és szaghatásában is, mint az egészséges.

A fertőzés okozta tünetek robbanásszerűen jelentkeznek, főként hányással, hasmenéssel, hasi görcsökkel és magas lázzal járhatnak. Gyermekkorban inkább a hányás, idős korban pedig a hasmenés a fő tünete. A betegség rövid lefolyású, normális esetben 1-3 nap alatt elmúlik, szövődmény ritkán alakul ki, főként a folyadékveszteség, amit pótolni kell és a só. A legyengült immunrendszerű emberek fokozottan veszélyeztetettek, akár kórházi kezelésre is szorulhatnak. A fertőzés utáni immunitás nem teljesen tisztázott, ugyanis a megfigyelések szerint ismételt megbetegedésekre is sor kerülhet. Emberről emberre szoros kontaktus esetén terjed, járvány leginkább zárt közösségekben alakulhat ki - családokban, gyermekintézményekben, egészségügyi intézetekben, szállodákban, éttermekben.

Ha járványos méreteket ölt a betegség, az nemcsak az adott ország belső ügye, hanem közös, európai adatbázisba kerülnek a járvány jellemzői, hogy határokon túl is nyomon lehessen követni terjedését, a vírusok útját, és minél előbb intézkedni tudjanak visszaszorítására. Az átfogó szabályozásra azért van szükség, mert az élelmiszerkereskedelem globalizációja, az utazási, táplálkozási szokások megváltozása, az újonnan megismert mikroorganizmusok jelenléte mind a gyors terjedést segíti elő, ezt kell időben megelőzni és megakadályozni, mert csak így lehet útját állni nagy járványok kialakulásának.

Forrás: egeszsegkalauz.hu