A betegek tavaly sem gyógyultak gyorsabban és nem várakoztak kevesebbet az orvosi rendelõkben, mint azelõtt. A politikusok eközben csaknem hozzáláttak az egészségügyi reformhoz. Volt viszont valóságos gyógyszerárháború, számos utcai demonstráció, figyelmeztetõ sztrájk, s egy eredménytelen népszavazás az ágazati privatizációról. Nem maradt el az évi rendes miniszterváltás sem.

Idén határozottan javultak a halálozási mutatók, miközben tovább nőttek az esélykülönbségek: valakinek az egészségi állapota jelentős részben attól függ, hogy az ország mely szegletében él, milyen iskolázottságú, milyenek a jövedelmi viszonyai. A statisztikák szerint: ma egy legfeljebb nyolc osztályt végzett 30 éves férfi életkilátásai 12 évvel maradnak el diplomás társáétól, s a válságterületnek számító térségekben élők esetében ez a különbség három-négy évvel nagyobb. A rossz egészségi helyzetben lévő régiókra az egészségpénztár ötödével kevesebbet fordít, mint az átlagos területeken. A legszegényebb országrészekben ugyanis kevesebb igénybe vehető diagnosztikai eszköz és szakintézmény működik, mint másutt.

A közbeszédnek a retorika szintjén szinte egész évben része volt az egészségügy, kormányzati tettekben azonban ez nem nyilvánult meg. Pedig a közvélemény-kutatások szerint a lakosságot is erősen foglalkoztatta ez a terület: az emberek 56 százaléka válaszolta a nyáron a Medián felmérésében, hogy az egészségügy helyzete miatt romlott a köznek a kormányzatról alkotott véleménye.

Nem minden ok nélkül. Az egészségügyi költségek 30 százalékát - ez nemzetközi összehasonlításban is nagyon magas összeg - a lakosság fizeti. A lakossági terhek a rendszerváltás óta rendre növekednek, miközben az egészségügyi közkiadások reálértékben csak 2002-ben, a választások évében haladták meg az 1992-es szintet. A ráfordítások elmaradása jelentős deficitet halmozott fel az infrastruktúrában, és tény az is, hogy Magyarország lényeges lemaradást mutat néhány fontos egészségügyi technológiához való hozzáférésben, különösen a daganatos betegek esetében, de más speciális diagnosztikai eljárások is ide sorolhatók.

Bár ebben a ciklusban is a kormányprogram hangsúlyos része volt az egészségügy rendbetétele, a kormányzat kísérletei rendre abbamaradtak. A 2004-es év költségvetésében sem sikerült biztosítani a két évvel korábban megígért, évi 150 milliárdos többletet az ágazatnak. A következő próbálkozás a privatizációval tette volna lehetővé, hogy az ágazat legalább kívülről hozzájusson a szükséges pénzekhez. A kórház-privatizációs törvényt azonban az Alkotmánybíróság formai hiba miatt megsemmisítette, s utóbb a kormány sem vette már elő. A Munkáspárt által ez ügyben kezdeményezett népszavazás pedig végképp nem vált a kormányzat egészségügyi reformkísérleteinek a javára. A következő reformterv az irányított betegellátási modell országos kiterjesztése volt. Bár egész évben visszhangzott az ország az irányított betegellátás továbbfejlesztett koncepciójától, a politika lapozott egyet, a nyári kormányváltás után pedig már a reform szó is kerülendővé vált. Sőt, a forráskivonás folytatódott: a pénzügyi kormányzat már márciusban kiadáscsökkentés címén, az egészségügytől elvont több mint 16 milliárd forintot.

Igaz, gyógyszerfronton keményen küzdött a kormányzat. Bár a gyártók 2004-ben nem emelték a gyógyszerárakat, a termékre rakódó ötszázalékos áfa, a támogatás csökkenése és a drágább szerek megjelenése a piacon az infláció többszörösével növelte a lakosság terheit. A közelgő uniós választások miatt a drágulás vállalhatatlanná vált a kormányzó pártoknak, ezért a kabinet politikai döntést hozott: felszólította a gyártókat, hogy önként csökkentsék áraikat, majd miután erre csak negyvenkettőtől kapott pozitív választ, áprilistól 15 százalékkal csökkentette és befagyasztotta a patikai szerek árát. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a kormányzat beavatkozását a gyógyszerpiaci folyamatokba.

A gyártók és a szakminiszter kapcsolata ellehetetlenült. Medgyessy Péter a helyzet normalizálásához szükséges tárgyalásokkal a miniszterelnöki hivatal vezetőjét, Kiss Pétert bízta meg. Júniusban a kormány hároméves megállapodást kötött a gyártókkal, e szerint a cégek csak bizonyos forintárfolyamsáv-változásnál emelik a termelői áraikat. Így a vásárlók 2004 decemberéig mégiscsak 15 százalékkal alacsonyabb áron juthattak hozzá a gyógyszereikhez, s a balul kiütő piaci beavatkozás következményeit a költségvetés magára vállalta. Az árháború alatt elkészült a gyógyszerpiac szabályozásáról egy új koncepció, amely szigorúan korlátozná a piac szereplőit, viszont kedvezményezné a fogyasztót. Azonban a szakmai érdekképviseletek tiltakozása miatt várhatóan e tervekből sem lesz semmi.

Áprilisra már a reformtervek fő eleme, az irányított betegellátási modell kiterjesztése is elhalt. A Radnai György kormánybiztos nevével fémjelzett koncepciót a szocialista frakció fúrta meg néhány hónap alatt. Bár a kormányválságban a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ azt hangoztatta: csak olyan kormányfőjelöltet támogat, aki végrehajtja az egészségügyi reformot, az új miniszterelnök hivatalba lépésekor nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen területhez nem fog hozzányúlni, és az az egészségügy. Gyurcsány Ferenc szinte első intézkedései között szüntette meg az egészségügyi reform kormányzati megbízottjának, Radnai Györgynek a posztját. A szakmával, az egészségipar képviselőivel folytonosan konfrontálódó Kökény Mihály munkájára sem tartott igényt. Gyurcsány Ferenc szeptemberben az egészségügy kormányzati irányítását Rácz Jenőre, addigi helyettes államtitkárra bízta. Az új miniszter programja a nagy, reformjellegű lépések helyett csak apró igazításokat tartalmaz.

Ezzel pedig - amiként a reformokkal is - a szakma elégedetlen. Ők egyszerűen több, sokkal több pénzt követelnek. Szinte az egész évet végigkísérték az utcai demonstrációk, a figyelmeztető és a tényleges sztrájkok. De ahogy a nagy átalakítások, ezek is hamar elgyengültek.

Kökény Mihály miniszterként az év elején többfrontos támadást indított a hálapénz ellen. Az ügyészséget és az orvosi kamarát is vizsgálatra szólította fel, miután társadalmi vita alakult a hálapénz.hu internetes portálon közzétett esetekkel, adatokkal kapcsolatban. Az orvosi kamara nem volt hajlandó etikai vétségként, az ügyész, pedig bűncselekményként kezelni a hálapénz ügyét. A miniszter nem adta fel, újabb rohamra indult a közellátó rendszert gebinként használó gyógyítók ellen: közös vizsgálatot indított az ÁNTSZ és az APEH szakembereivel, azt kérve, nézzék meg: mely magánorvosi rendelőkben nem kapnak a betegek az elvégzett kezelésekről számlát. Fizetnek-e az érintettek a maszek ellátás keretében elvégzett, de közfinanszírozottnak