A vegetatív idegrendszer

  2012.05.14. 20:50

A szimpatikus és a paraszimpatikus idegek

A gerincvelő háti és ágyéki szakaszából kilépő vegetatív idegeket szimpatikusnak, az agytörzsből és a gerincvelő kereszttáji szelvényeiből eredőket paraszimpatikus idegeknek nevezzük. Ezek a kilépő idegek nem jutnak el közvetlenül a szabályozott szervekig, hanem a központi idegrendszeren kívül található vegetatív dúcokban olyan vegetatív neuronokra kapcsolódnak át, amelyek nyúlványai a szabályozott szervekig futnak. Minden belső szerv kap szimpatikus és paraszimpatikus rostot is.

Vegetatív dúcok találhatók a gerincvelő két oldalán, ahol dúcláncot alkotnak, a hasüregben, a különböző szervek kapujában, illetve az üreges szervek falában. Ezek a dúcok közbeeső állomások a vegetatív központok és a beidegzett szervek között.

 

Vegetatív központok

Valamennyi vegetatív reflexfolyamat a központi idegrendszer területén elhelyezkedő vegetatív központok által szabályozott.

Az egyszerűbb vegetatív reflexek központjai a gerincvelő szürkeállományában találhatók. Az agytörzsben is számos fontos vegetatív központ helyezkedik el. Itt található pl. a vérkeringés szabályozásának központja.

A hipotalamuszban található vegetatív központok a vegetatív idegrendszer felsőbb központjai. Itt találjuk a az éhség és jóllakottság központját, valamint a vízforgalom szabályozásának központját. A hipotalamusz szabályozza a belsőelválasztású mirigyek működését, és itt található a testhőmérséklet szabályozásáért felelős hűtő- és fűtőközpont is.

 

A vegetatív idegrendszer szervezettsége

A vegetatív idegrendszer központjai elszórtan találhatók az egész központi idegrendszer területén. A központokra nagyfokú szervezettség, egymás fölé rendeltség jellemző. A gerincvelő vegetatív központjainak működését az agytörzsi központok irányítják. Az agytörzsi központokat pedig a hipotalamusz ellenőrzi, mivel itt vannak a vegetatív idegrendszer legfelsőbb központjai. A hipotalamuszra viszont az agykéreg gyakorol befolyást.

 

A vegetatív központokba a belső szervekből kiinduló érző rostok szállítják az ingerületet. A központokba kerülő ingerületek vegetatív reflexet váltanak ki, amelyek a szervezet egyensúlyát, normális működését fenntartják.

A vegetatív reflexek nem jutnak el az agykéregig, ezért a zsigeri működések akaratunktól nagymértékben függetlenek, és általában nem tudatosulnak.

 

A vegetatív központokból kiinduló pályák vegetatív rostjai a mozgató és kevert típusú agyidegeken, főleg a bolygóidegen, illetve a gerincvelői idegeken keresztül hagyják el a központi idegrendszer területét.

 

A vegetatív idegrendszer működése

A vegetatív idegrendszer kétféle működést végez. Egyrészt mozgósítja a szervezet erőit, ezt nevezzük szimpatikus hatásnak, másrészt tartalékolja, ez a paraszimpatikus hatás.

 

szimpatikus hatás

paraszimpatikus hatás

Mozgósítja a szervezet működését, készenléti, ún. vészreakciót eredményez.A vészreakció szempontjából lényegtelen hasi és bőrerek szűkülnek, a vérraktárak kiürülnek, a vér az izmok kitágult erei felé áramlik. Az izmok megfeszülnek, a pupilla kitágul.Az anyagcsere folyamatok a lebontás irányába tolódnak, ami fokozott oxigénfogyasztást eredményez.Ennek következtében gyorsul a szívműködés, emelkedik a vérnyomás, a tüdő hörgőcskéi kitágulnak, a vér glükóz szintja megemelkedik.

 

A paraszimpatikus rendszer feladata a szervezet regenerációjának és erőgyűjtésének az elősegítése.Ezért a paraszimpatikus hatás az anyagcsere folyamatokat a felépítés irányába mozdítja el.Hatására fokozódik a glükóz átalakítása glikogénné.Helyreáll a normális szívműködés, csökken a vérnyomás, a tüdő hörgőcskéi szűkülnek.Helyreáll az emésztés, az emésztőnedvek termelődése.

 

A szimpatikus hatás által okozott változások megfelelnek a mellékvese velőállományában termelődő adrenalin nevű hormon által okozott hatásoknak. Oka részben az, hogy a szimpatikus rendszerben az átvivő anyag egy adrenalin származék, a noradrenalin, másrészt a gerincvelőből kilépő szimpatikus rostok beidegzik a mellékvese hormontermelő mirigyeit, s izgalom hatására fokozzák azok adrenalin és noradrenalin termelését.

Tehát a szimpatikus rendszer és a mellékvese velőállománya működési egységet alkot. Ennek a szimpatiko-adrenalin rendszernek feladata a szervezet belső környezeti állandóságának a fenntartása.

A paraszimpatikus rendszerben a vegetatív rostok vagy a beidegzett célszervben, vagy annak közvetlen közelében lévő dúcokban kapcsolódnak át. Az átvivő anyag az acetilkolin.

A szimpatikus és paraszimpatikus hatás dinamikus egyensúlya biztosítja a belső környezet viszonylagos állandóságát.

Forrás: http://www.doksi.hu