1.a A sejtek felépítése és működése

A sejt a legkisebb, önmagában még működők, életjelenségeket mutató egység. Alakja változatos: folyékony közegben gömb, a szomszédos sejtek nyomása miatt köb, henger, lapos vagy orsó alakú. Az idegsejtek nyúlványosak, csillag alakúak. Nagyságát mikronban határozzuk meg, átlag 10-30 mikron között. Alkotórészei: sejthártya, sejtplazma, sejtszervecskék, sejtmag. A sejtmag a sejt életműködésének központja, a sejt közepén helyezkedik el, a citoplazmától a maghártya választja el. Dns-t, örökítőanyagot tartalmaz, osztódásakor fonalas formát vesz fel, ezek a kromoszómák.

Működése: 5 életjelensége: anyagcsere (felépítés-lebontás), sejtmozgás (helyváltoztató, helyzetváltoztató), ingerlékenység (válaszreakciót ad a külvilágból érkező ingerekre, az inger által kiváltott hatás: ingerület), sejtnövekedés (táplálkozás során gyarapszik, aztán vagy visszafejlődik és elpusztul vagy osztódik. Sejtosztódás: 1 sejt két sejtre osztódik, 2 fő típusa: számtartó, számfelező.

1. b A keringés szervrendszerének felépítése, a szív anatómiája

A szív kúp alakú, izmos falú üreges szerv, amely a mellüreg elülső részében, a két tüdő között, a rekeszizom domborulatán fekszik. Kb. ökölnyi nagyságú. Üregrendszere jobb és bal szívfélre osztható, a jobb oldali a vénás vért tartalmazó vénás szívfél, a bal oldali az Oxigénben dús vért tartalmazó artériás szívfél. Mindkét szívfél tovább oszlik kamrai és pitvari részre. Pitvarok: jobb pitvar: ide nyílik be az elhasznált vért visszahozó 3 fontos gyűjtőér: vena cava superior, vena cava inferior és a szív saját főere a sinus coronaria. A pitvarból a kamrába átfolyást szabályozza a háromhegyű billentyű. Bal pitvar: beszájadzik a 4 tüdővéna, az átfolyást a pitvarból a kamrába a kéthegyű billentyű szabályozza. A kamrák a keringés motorjai, mert biztosítják a nagyvérkört(testkeringést) és kisvérkört(tüdőkeringést). Bal kamrából indul ki az aorta, jobb kamra: ebből indul ki a tüdőverőér (arteria pulmonalis), a két pitvar és a 2 kamra egymással egyidőben működik. Pitvarok összehúzódása(systole), kamrák elernyedése(dyastoel). Szívbillentyűk a vér áramlását és a vér visszafolyását szabályozzák, csak egy irányban engedik áramlani. Vitorlás billentyű a pitvarok és a kamrák között helyezkedik el, vitorlából, ínhúrokból, szemölcsizmokból állnak, pitvar összehúzódásakor a nyomás megnyitja a billentyűket és a vér a kamrába áramlik. Félhold alakú(zsebes) billentyű: a kamrák kiinduló nagy artériák szájadékában van, a zsebek a vérkeringés irányába néznek.

Szívfal szerkezete: 3 rétegből áll: szívburok, mely kettős falú savós hártya, a szívizomzat a szívfal középső, legvastagabb rétege, a szívbelhártya, a szív üregét bélelő hártya, kettőzete képezi a szívbillentyűket. Beidegzése: külső: a vegetatív idegrostok szerepe a szívműködés reflexes szabályozása, a szervezet alkalmazkodása a mindenkori szituációhoz. Önálló beidegzés: ingerképző rendszer: részei szinus csomó, pitvar-kamrai csomó, His-nyaláb, Purkinje rostok. A szív saját erei: az artériák és a vénák. Artériák: 2 koszorúsér látja el (arteria coronaria dextra et sinistra), mindkettő az aorta kezdeti szakaszából ered, a koszorúserek funkcionális értelemben végartériák, ha valamelyik elzáródik, nem képesek helyettesíteni egymást. Vénák: a szív vénái az artériát követve a jobb pitvarba szállítják a vért. Szívburok: kettős falu hártya, kettős lemeze segíti elő a szív súrlódásmentes összehúzódásait.

2. a A szövetek fogalma és fajtái

Szövetek azok a sejtek, melyek azonos eredetűek, működésűek, azonos szerkezetűek, szabályosan rendeződnek, közös az anyagcseréjük. Sejtes és sejtközötti állományból állnak (kivétel a hámszövet). Fajtái: 4 alapszövet: hám, kötő-és támasztó, izom és ideg.

A hámszövet szorosan egymás mellett helyezkednek el, nincs sejtközötti állománya, nincsenek benne erek, alatta kötőszövet van. Feladata: elhatárolás és védelem. Csoportosítása: alakja szerint: lap, köb henger. Rétegei: egyrétegű lap, köb, henger. Többrétegű elszarusodó és el nem szarusodó laphám. Működés szerint: fedőhám, mirigyhám, érzékhám, felszívóhám.

A kötő- és támasztószövet: szervezetben a legnagyobb mennyiségben előforduló, módosulásra és regenerációra képes. Feladata: szervek szilárdítása, térkitöltés, hézagpótlás, szövetek-szervek összeköttetése. Ide tartozik a kötőszövet, zsírszövet, porcszöveg és a csontszövet.

Izomszövet: összehúzódóképes. 3 féle van: simaizom (nem fáradékony, nagy erőkifejtés, pl. szív), harántcsíkolt izom (legfőbb funkciója az összehúzódás és az elernyedés mely a mozgást eredményezi, vázizomzatot alkotja, gyors, nagy erőkifejtés, gyorsan kifárad, izomláz, akaratunktól függ, csontokon erednek és tapadnak).

Szívizom (a harántcsíkolt izomszövet különleges formája, izomhálózatot alkotnak, nem fáradékony, nagy erőkifejtés, akaratunktól független).

Idegszövet: kétféle sejtből áll: idegsejtek és támasztósejtek. Feladata a kapcsolatteremtés, ingerület létrehozása és tovavezetése, és reagálás. Szerkezeti és működési alapegysége a neuron.

2. b A keringés szervrendszerének felépítése II. Az artériák, vénák, kapillárisok, a vérkörök

A vérereket 3 típusba soroljuk: az artériák, a hajszálerek és a vénák. Az artériák a vért a szív felől a perifériára szállítják. Az artériákban a vér nyomása maga, pulzáló. Faluk vastag, 3 rétegből áll. Oxigéndús, élénkpiros vért szállít. A hajszálerek előtt kis artériák a arteriolák.

A hajszálerek, kapillárisok a verő- és gyűjtőereket összekötő szűk, vékony falú erecskék, csak mikroszkóppal láthatók. Ezekben az erekben történik az gázcsere és tápanyagátadás a vér és a környező szövet között. Nagyfokú tágulásra és szűkülésre képesek.

A vénák(visszerek) a szív pitvari irányában szállítják a vért. Apró ágakkal kezdődnek és nagyobb ágakká alakulnak. Billentyűket tartalmaznak, amelyek megakadályozzák a vér visszafelé áramlását. Co2-t és salakanyagot tartalmaz. Vértároló funkciója is van.

Vérkörök: A vérkeringés 2, önmagába visszatérő kör formájában valósul meg. Az egyik a nagyvérkör, mely az egész testet behálózza, a másik a kisvérkör, mely csak a tüdőt járja meg.

Nagyvérkör: a bal kamrában kezdődik, innen indul testünk legnagyobb ere, az aorta. Ez először felfelé indul, majd ívben (aortaív) lefelé fordul, leszáll az V. ágyéki csigolya magasságáig, ahol 2 ágra válva halad tovább a medence és a 2 alsó végtag ellátására. Lefutása közben ágakat ad a fej, a felső végtagok és szervek ellátására. Az artériák elágazódva hajszálerek hálózataként jutnak el a sejtek között térbe. Itt Oxigén és tápanyagleadás, majd a Co2 és károsanyag-felvétel történik. A hajszálerek túloldalán az artériáknál leírt folyamat fordítottja megy végbe. A kisebb vénák nagy vénákká alakulnak, amíg a 2 fő vénás törzs (vena cava superior et inferio) és a szív saját vénás vére (sinus coronarius) visszaér a jobb pitvarba. Ezzel a nagyvérkör bezárul.

Kisvérkör: a jobb kamrából indul a tüdőartériákon keresztül (arteria pulmonalis) és a tüdőkhöz megy. A tüdőkben a hörgőkkel együtt haladva kis ágakra oszlik (hajszálerekre), amelyek körbeveszik a léghólyagocskákat. Gázcsere után nagy erekbe összeszedődve visszaér a szív bal pitvarába.

Portális keringés: nevét a máj kapujába belépő májkapu vénából kapta (vena portae hepatis). A páratlan hasüregi szervek (lép, hasnyálmirigy, epehólyag) vénáit külön rendszer gyűjti össze. E vénák összeömléséből alakul ki a vena portae. A májba belépve artéria módjára hajszálerekre oszlik. Ezáltal a gyomor-bélrendszer vénás vére, amely a bélből felszívódott összes tápanyagot tartalmazza, közvetlen kapcsolatba kerül a májsejtekkel (méregtelenítés stb). Ebből a 2 kapillárisrendszerből összeszövődő vénák a májból kilépve a vena cava inferiorba ömlenek.

3. a Mozgás szervrendszerének általános jellemzése

A test mozgásában, térbeli helyzetváltoztatásában részt vevő szervek együttese. A csontvázrendszerből és izomrendszerből áll. A csontvázrendszert alkotja a csont, szalagok, ízület, járulékos részei: csonthártya, csontvelő, porcogó. Csontvázrendszer feladata: testüregeket határol, szerveket véd, a test szilárd vázát, alakját és méretét megszabja. Szivacsos állományban vörös csontvelő van, mely legfontosabb vérképzőszervünk. Mozgások passzív szerve. Vázizomzat a csontokon ered és tapad. Izomrendszer feladata: rögzítik az ízületeket, munkájuk hőt termel, véd, szerepe van a test esztétikai megjelenésében, a mozgások aktív szerve.

3. b A vér általános tulajdonságai, alakos elemei, a vércsoportok

A vér átlátszatlan, enyhén sós ízű, világosvörös az artériás O-ban dús, sötétvörös a vénás, O-ban szegény. Felnőtt emberben kb. 5-7 l, egy része a vérraktárban (lép, máj, tüdő) található, a többi pedig a keringésben vesz részt közvetlenül. Funkciója: sejtek ellátása: tápanyaggal, O2-vel és hatóanyagokkal. A sejtekből elszállítja a CO2-t, a bomlástermékeket. Közreműködik a védekezésben, hőszabályozásban. A vér egy kötőszövet, sejtközötti állománya folyékony, ez a vérplazma(sárgás színű, átlátszó folyadék, 90%-a víz, vérszérumból(sárgás, áttetsző folyadék) és fibrinogénből áll(fonalas szerkezetű fibrinné alakul át véralvadásnál)), és a sejtes állománya az ún. alakos elemek: a) vörösvértestek(eritrociták):a legnagyobb számú, mag nélküli, felülnézetben korong, oldalnézetben piskóta alakúak. Élettartamuk 120 nap, a vörös csontvelőben képződnek, a lépben esnek szét, tartalmaznak még hemoglobint (O2-szállításra képes vastartalmú festéket). B) fehérvérsejtek (leukociták): változatos alakú, sejtmagot tartalmazó, aktív(amőboid) mozgásra képes sejtek. Feladata: a szervezet védekező rendszerében vesznek részt. Csoportosítása: 1. granulociták: a vörös csontvelőben képződnek, élettartamuk 2-3 nap. 2. nyiroksejtek(limfociták): a csontvelőben antitestek termelése a feladata. 3. Falósejtek (monociták):idegen testek, bacikat bekebelezik. C) vérlemezkekék(trombociták): sejtmag nélküli testecskék, a véralvadás folyamatában van jelentőségük, a vörös csontvelőben képződnek.

A vércsoportok: 2 vércsoport meghatározása szükséges: az ABO és az RH rendszeré: ABO: a vörösvértestek felszínén 2 fehérje típusú antigén található: A- és B-antigén. A vérszérumban pedig ezek ellni antitestek vannak: anti-A és anti-B ellenanyag. Ha anti-A ellenanyag találkozik A antigénnel, vagy anti-B B antigénnel, a vörösvértestek összecsapódnak, ami összeegyeztethetetlen az élettel. A vércsoport: A-antigén, anti-B. B vércsoport: B-antigén, anti-A ellenanyag. AB vércsoport: A és B antigén, nincs ellenanyag. 0 vércsoport: nincs antigén, van anti-A és anti-B. Minden embernek csoportazonos vért kell kapnia. 0-as adhat mindenkinek, AB-s kaphat mindenkitől.

RH faktor: elnevezése egy majom nevéből származik, megkülönböztetünk Rh+ vércsoportot(vörösvértestben van Rh antigén) és Rh- (nincs antigén) vércsoportot. Emberek 80%-a Rh+. Ha az embrió Rh+, az anya Rh-, akkor a terhesség után az anyának immunoglobulin ellenanyagot kell adni.

4. a A csontok általános tulajdonságai, felépítése, szerkezete, járulékos elemei.

A test 206 db csontból áll, ezek összessége alkotja a csontvázat. A csont egyszerre szilárd és rugalmas. 2 állománya a csontkéreg (a 2. legkeményebb anyag) és a szivacsos állomány (a csontok belső részét foglalja el, csöves csontok vaskosabb végei, a köbös és lapos csontok). Növekedése: hosszirányú és vastagságbeli növekedés. Csoportosítása: alakszerint: csöves pl végtagcsontok, köbös: a csigolyák testei, Lapos csontok: medence, bordák, Szabálytalan csont: arckoponya néhány csontja. A csontok felszínét kiemelkedések és bemélyedések egyenetlenné és változatossá teszik. Járulékos részei: csonthártya (a csont táplálása és védelme, csontképzés, érzékszervi funkció-izom és mozgásérzések közvetítése), csontvelő(csontok belsejét tölti ki, vérképző rendszerhez tartozik, vörös (lapos csontokban, csigolyatestekben)és sárga(csöves csontok középső részén), porcogó:csontok végein az ízületi felszíneket alakítja, a csontok összeköttetésében vesz részt.

4. b A légzés szervrendszerének felépítése és működése

A légzőrendszer feladata az O-felvétele és a szervezetben képződő CO2 leadása. Két fő részre oszthatjuk: felső légutakra és alsó légutakra. Felső légutak: orrüreg, garat. Alsó légutak: légcső, hörgők, tüdők. Felső légutak feladata: a levegőt felmelegíti, tisztítja és páratartalma dúsítja. Orrüreg: orrsövénnyel kettéválasztott üreg, vérbő nyálkahártya fedi, beszívott levegőt szűri. Orr melléküregei az arcüreg és az orrüreg. Feladata: koponya súlyát csökkenti, felmelegíti a levegőt és rezonátor. Gége: a hangadás szerve. Feladata a légutak védelme és a hangképzés. Alsó légút: légcső: 10-15 cm hosszú, C alakú porcgyűrűkkel merevített rugalmas falú cső, csillószőrös hengerhámmal borított nyálkahártya béleli. Hörgők: az első 2 ág a 2 főhörgő, majd tovább oszlanak másodlagos, harmadlagos hörgőkre, ebből erednek a hörgőcskék, melyek léghólyagocskákban végződnek. Együttes felületük nagyobb, mint egy teniszpálya, szőlőfürtszerűen rendezettek, kapillárisok hálózzák be, itt zajlik a gázcsere. Tüdő: rugalmas, kúp alakú páros szerv, középen a szívet fogják közre, a rekeszizmon fekszik, a jobb tüdő 3, a bal tüdő 2 lebenyből áll. Kettős érrendszere van, arteria és a vena cava pulmonalis(gázcsere), a másik a tüdő szövetét tápláló arteria és a vena bronchialis rendszer.

Felnőtt embernél a tüdőkbe kerülő levegő mennyisége nyugalomban kb. 500cm3. Pihenő felnőtt kb. 12-16 alkalommal vesz levegőt percenként. Belégzés: a mellüreg tágul (rekeszizom lelapul, bordák emelkednek), a mellhártya lemezei egymástól eltávolodnak, a mellüregi szívó hatás növekszik. A magasabb külső nyomás miatt levegő áramlik a tüdőkbe, azok passzív módon tágulnak. Kilégzés: a mellüreg szűkül, a mellhártya lemezei közelednek, csökken a szívó hatás. A tüdő saját rugalmasságánál fogva összeesik és levegőt présel ki.

Idegi szabályozás: nyúltvelőben levő légzőközpont szabályozza a be és kilégzést, mely automatikus. Kémiai szabályozás: vérben levő CO2 határozza meg. Egyéb befolyásoló tényezők: vérnyomás, hideg, fájdalom, izgalmi állapot.

5 a A csontok összeköttetései, az ízületek alkotóelemei, mozgáselemei

2 féle összeköttetés: folytonos vagy megszakított. Folytonos: kötőszövetes (varratok-koponya, szalagos-térd, beékelődés-fog), porcos (csigolyák között), csontos (medencecsont, keresztcsont). Megszakított: ízület. Ízület részei: ízületi tok, synoviális réteg, ízületi üreg, ízületi árok, porcos felszínek, szalag, ízületi fej. Járulékos alkotórészei: discus, meniscus, ízületi tömlő, rostos ízvápaajak. Ízületek osztályozása: feszes ízület: nincs benne mozgás, keresztcsont, medencecsont. Szabad ízület: egytengelyű: csukló(ujjak), forgó(2 első nyakcsigolya), csukló-forgó(könyök). Kéttengelyű: tojás(nyakszirt és atlas-fejbiccentés,ejnye-ejnye), nyeregízület(hüvelykujj). Soktengelyű vagy szabadízület: minden irányú mozgás. Gömb. Vállízület, csípőízület. Egyszerű ízület: 2 csont, összetett: 2nél több csont ízesül.

5. b Az emésztés szervrendszerének felépítése és működése

Az emésztőrendszer feladata a táplálék felvétele, emésztése, felszívása és a salakanyagok eltávolítása. A szájnyílástól a végbélig 9m hosszú csőrendszer. 3 szakaszra osztható: felső(szájüreg: nyelv, fogak, nyármirigyek,torok. Garat, nyelőcső), középső(gyomor, vékonybelek:patkóbél, éhbél, csípőbél), alsó(vastagbél: vakbél, felszálló, haránt és leszálló vastagbél, szigmabél, végbél).

A szájüreg: a tápcsatorna kezdeti, tágult szakasza. Jellegzetes képletei a nyálmirigy, a fogak és a nyelv. Szájüregbe nyílnak a nyálmirigyek: a fültő, az állkapocsalatti és a nyelvalatti mirigy. Feladatuk a szájnyál termelése, és a szénhidrát bontásának megkezdése.

Garat: a garatból nyílik az orrüreg, a szájüreg és a gége.  Az emésztő és légzőcsatorna közös szakasza. Részei: az orrgarat, a szájgarat és a gégei garat. Szerepe a táplálék továbbítása (hosszanti és körkörös harántcsíkolt izom).

Nyelőcső: a garatot és a gyomrot köti össze, 25 cm hosszú cső. 3 szakasza van: nyaki, mellkasi és a hasi. A nyelőcső alján található a záróizom, mely megakadályozza a táplálék visszajutását (perisztaltika). Kezdeti beidegzése akaratunktól függ, többi része akaratunktól független. Feladata: a táplálék a szájüregből gyomorba juttatása.

Gyomor: az emésztőrendszer középső szakasza, a hasüregben helyezkedik el, tömlőszerű, legtágabb szakasz. Feladata: raktározás, keverés, szakaszos ürítés és emésztés. Gyomor részei: kis és nagygörbület, gyomorszáj, gyomorfenék, gyomorkapu.  A gyomor nyálkahártya redőzete hosszanti lefutású. A redők mélyén nyílnak a gyomor mirigyei, melyek a gyomornedvet termelik. A gyomorfenék mirigyei fősejtekből és fedősejtekből állnak. A fősejtek termelik a gyomor enzimeit, a fedősejtek a sósavat. A gyomorcsukló környéki mirigyek nyákot állítanak elő. Az enzimek között találunk fehérjét bontó enzimeket (pepszin), zsírbontó enzimeket (lipáz) és a tejet megalvasztó kimozint. A táplálék átlagosan 4 órát tölt a gyomorban és szakaszosan továbbítódik a patkóbélbe. Patkóbél: a vékonybél első szakasza. Ide nyílik a máj és a hasnyálmirigy váladéka. Bélbolyhok is találhatók, melyek a felszívásban vesznek részt. Éhbél és csípőbél: a patkóbél folytatásába esnek.  A vékonybelek funkciója felszívás, ami a bélbolyhokon keresztül történik. Vékonybeleket a hashártya veszi körül. Vastagbél: 1,5 m hosszú bél, mintegy bekebelezi a vékonybeleket. Működése: a víz visszaszívása révén a béltartalom előkészítése, a széklet előállítása, egyes B és K vitamin előállítása. Részei: vakbél(innen ered a féregnyúlvány), felszálló, haránt és leszálló vastagbél, szigmabél és végbél(végbélnyílással végződik, kettős záróizma van, itt történik a székletürítés). Máj: kb. 1,5 kg, hasüreg jobb felső részében, a rekeszizom alatt helyezkedik el, 2 lebenyből áll. Alsó felszínén van a májkapu, itt lépnek be a máj erei és lép ki az epevezeték, itt találjuk az epehólyagot.  Funkciói: epe termelése, méregtelenítés, vörösvértestek lebontása, glikogént termel és raktároz, zsírok képződésében és átalakításában, aminosavak lebontásában van szerepe. Részt vesz az A és D vitamin képzésben. Hasnyálmirigy: kettős elválasztású, kb. 20 cm hosszú mirigy a gyomor és a hátsó hasfal között helyezkedik el. Hasnyálat termel, mely semlegesíti a gyomornedv savas vegyhatását, itt találhatók a Langerhan-szigetek, melyek az inzulint és a glükagon nevű hormont termelik.

6. a A koponya csontjai és összeköttetései:

A fej csontos váza, nagyjából gömb alakú. Részei: agykoponya (7 csontból áll: nyakszirtcsont, ékcsont, homlokcsont, falcsont, halántékcsont). Arckoponya (15 csont: orrüreg körüli, szájüreg körüli, arckoponya üregei, csontos szájüreg, szemüreg, orrüreg). Összeköttetései: folytonos összeköttetései a varratok, melyek lehetnek: fogazott, pikkely, sima vagy lapos varratok. Az állkapocsízület a koponya egyetlen saját ízülete. A halántékcsont és az állkapocs között biztosít összeköttetést, korlátolt szabadízület. 3 fő mozgás: zárás-nyitás, előretolás-visszahúzás, oldalirányú mozgás. Ezek kombinációja  a rágás.

6. b A kiválasztás szervrendszere

A vizeletkiválasztó rendszer feladata a vérben a só-koncentrációk állandó súlyának fenntartása, anyagcsere termékek kiszűrése a vérből, a vizelet képzése és a vérnyomást emelő renin képzése. Vizeletkiválasztó: a vese, mely bab alakú páros szerv, a hasüreg felső-hátsó részében, a gerinc két oldalán található.  Részei: külső kéregállomány, belső velőállomány és legbelül vesekelyhek és vesemedence. A vese szövettani és működési egysége a nefron. 2 fő részből áll a malphigi testecskéből és a hozzá csatlakozó csatornarendszerből. A malphigi testecskét hajszálerek hálózata (glomerulusok) veszik körül, majd egy kettős falú tok (bowmann tok). A glomerulusban a vérplazma átszűrődik, és egy elsődleges vizelet keletkezik.  Az elsődleges vizelet a kanyarulatos csatornákon végighaladva víz és só visszaszívásával végleges vizelet képződik.

Vizeletelvezető rendszer: a vizelet termelése folyamatos, ürítése szakaszos, ezért azt tárolni kell. A vesemedencébe került végleges vizelet a húgyvezetéken keresztül kerül be a húgyhólyagba. A húgyvezeték kb. 30 cm hosszú, izmos falú cső. Perisztaltikus mozgással a vizelet húgyhólyagba továbbítása a feladata, a húgyhólyag a kismedencében a szeméremcsont mögött fekvő izmos falú tömlő. A vizelet ideiglenes tárolója (2 záróizma van akaratunktól független, belső és akaratlagos, a külső záróizom.

Húgycső: a vizeletet a külvilágba vezető csatorna, külső nemi szervek része, nőben rövid, férfiban S alakú. A vizeletelvezető rendszer utolsó szakasza.

7. a A törzs csontjai és ízületei

3 csoportja: csigolyák, bordák, mellcsont. Csigolyák:megközelítőleg egyforma alakú és szerkezetű csontok. Részei: csigolyatest, csigolyaív(az egymás felett elhelyezkedő csigolyalyukak együttesen a csontos gerinccsatornát alakítják ki, ebbenfoglal helyet a gerincvelő), nyúlványok (részei: harántnyúlvány, tövisnyúlvány, ízületi nyúlvány). Felosztás: valódi csigolyák: 7 nyak (cervicalis), 12 hát (thoracalis), 5 ágyéki(lumbalis). Álcsigolyák: 5 keresztcsonti(sacralis), 4-6 farkcsonti(coccygis).

Bordák:hosszú lapos csontok, hátul a hátcsigolyához, elöl a szegcsonthoz ízesülnek. 12 pár borda: 7 pár valódi, 3 pár ál, 2 pár repülő.

Mellcsont: mellkas közepén elhelyezkedő lapos csont, 3 része: markolat, test, kardnyúlvány. Ízületet képez a markolat a kulcscsonttal, a test a II. és VI. bordák porcával.

Gerinc: 33-35 csigolya alkotja, kétszer S alakú görbület, előre lordosis, hátra kyphosis. Szakaszai: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti, farki. Feladata: a törzs szilárd tengelyét adja, a csigolyalyukak védik a gerincvelőt, tartja a fejet, kapcsolódási pontokat biztosít. Mozgásai: medián síkban előre és hátrahajlítás, frontális síkban oldalhajlítás, torziós mozgás: csavarodás, rugószerű mozgás: S. Tájékozódási pontok: C.VII.: kidudorodik. Th.XII. bordák alsó vonala. L.IV-V.: csípőtaréj. Th. VII.-VIII: lapocka alsó csúcsa.

Gerinc és koponya összeköttetései:  az I. nyakcsigolya (atlas) és nyakszirti tojásízületben: fej bólintása (igen) és a fej ingatása (ejnye-ejnye). Atlas és a II. nyakcsigolya(axis): fej tagadó gesztusa(nem). Bordák és csigolyák összeköttetése: I. borda mellcsonthoz közvetlen összenövés útján, a II-VII. borda vége a mellcsonttal ízületet alkot.

Mellkas (thorax): gerinc háti része, bordák és a szegcsont. Csonka kúphoz hasonló, a mellüreget, hasüreget határolja és a rekeszizom választja szét, szerepe: belégzéskor a bordák emelkednek, kilégzéskor süllyednek, mellkasi szervek védelme.

7. b A genitális apparátus anatómiája és élettana

A nemi szervek a fajfenntartás szolgálatában állnak. A férfi vagy női nemi szervek különbözősége jelenti az elsődleges nemi jelleget. A belső nemi szervek a kismedence üregében foglalnak helyet, a külső nemi szervek a medence üregén kívül helyezkednek el.

FÉRFI NEMI SZERVEK: Belső nemi szervek: Here: diónyi páros ivarmirigy, herezacskóban helyezkedik el, hímivarsejteket és a hím nemi hormont termelik(spermium, androgén). Mellékhere: páros szerv, belsejében kanyargós csőrendszer, alsó végén az ondóvezetékben folytatódik. Szerepe: a hímivarsejtek érlelése, tápanyagokkal való ellátása, tárolása. Ondóvezeték: a mellékhere csatorna közvetlen folytatása. Feladata a spermiumok elvezetése a mellékheréből. Ondóhólyag: 2 db járulékos mirigy. Kivezető csöve egyesül az ondóvezetékkel, feladata a nyúlós váladék termelése. Dülmirigy(prostata):feladata a sperma folyékony részének képzése. Külső nemi szervek: Herezacskó: a herék működéséhez biztosítja az optimális hőmérsékletet. Hímvessző: feladata a vizelet és nemi váladék ürítése. Részei a 2 barlangos test, a szivacsos test, ebben fut a húgycső(3 szakasza van, lefutása során 2 görbületet ír le) és a fityma.

NŐI NEMI SZERVEK: Belső nemi szervek:a kismedencében helyezkednek el a végbél és a húgyhólyag között. Petefészek: feladata a petesejt érlelése, nemi hormonok termelése (ösztrogén és progeszteron). Petevezeték vagy méhkürt: 12 cm hosszú izmos falú cső, a petevezetéket kapcsolja össze a méhhel, feladata a petesejt továbbítása a méhbe. A méh körte alakú, páratlan, izmos falú, üreges szerv. Felső csúcsán indul ki a 2 petevezeték, alsó csúcsa a belső méhszájjal a nyakcsatornában folytatódik. Részei: a méhtest, méhnyak. A méhnyak feladata pete befogadása, a magzat fejlődésének biztosítása. Hüvely: a külső nemi szervek és a méh között található. Külső nemi szervek: női szeméremtest: részei a hüvelybemenet, a nagyajkak, a kisajkak, a csikló és a női húgycső. A húgycső: 3-4 cm hosszú. A kisajkaknál található meg a női húgycső külső nyílása.

8. a  A gerinc: csigolyák + ízületek, a gerinc mozgásai

Gerinc: 33-35 csigolya alkotja, kétszer S alakú görbület, előre lordosis, hátra kyphosis. Szakaszai: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti, farki. Feladata: a törzs szilárd tengelyét adja, a csigolyalyukak védik a gerincvelőt, tartja a fejet, kapcsolódási pontokat biztosít. Mozgásai: medián síkban előre és hátrahajlítás, frontális síkban oldalhajlítás, torziós mozgás: csavarodás, rugószerű mozgás: S. Tájékozódási pontok: C.VII.: kidudorodik. Th.XII. bordák alsó vonala. L.IV-V.: csípőtaréj. Th. VII.-VIII: lapocka alsó csúcsa.

Gerinc és koponya összeköttetései:  az I. nyakcsigolya (atlas) és nyakszirti tojásízületben: fej bólintása (igen) és a fej ingatása (ejnye-ejnye). Atlas és a II. nyakcsigolya(axis): fej tagadó gesztusa(nem). Bordák és csigolyák összeköttetése: I. borda mellcsonthoz közvetlen összenövés útján, a II-VII. borda vége a mellcsonttal ízületet alkot.

Összeköttetései: valódi csigolyák: szomszédos csigolyák egymással, az utolsó ágyékcsigolya a keresztcsonttal folytonos összeköttetésben van. Folytonos összeköttetés: porcos:  a C.II.-től a keresztcsontig 2 szomszédos csigolyatest közé rostos porckorong illeszkedik. 2 része: kívül a gyűrű alakú rostos réteg, belül a puha, kocsonyás állománya (gerincsérv). Szalagos összeköttetés: az egész gerinc hosszában rostos szalagok találhatók.

Álcsigolyák: a keresztcsontot az első farkcsigolyával porclemez kapcsolja össze.

8. b A belső elválasztású mirigyek rendszere, működése

Működésük szerinte lehetnek külső elválasztású(exokrin), vagy belső elválasztású (endokrin)mirigyek. A belső elválasztású mirigyeknek nincs kivezető csöve, váladékukat a vérbe ürítik(hormon). Távoli szerveken fejtik ki hatásukat. Mivel vér útján jutnak el a célszervekhez, a szervezet anyagcsere és egyéb folyamatait humorális úton szabályozzák. Az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek együttesen vesznek részt a szervezet működésének szabályozásában. Működésük alapja az önszabályozás.

Endokrin rendszer szervei: Pajzsmirigy: a gége és a légcső 2 oldalán helyezkedik el, Köbhámmal bélelt üregei aktív hormonokat termelnek, melyek a szervezet anyagcsere-folyamatait serkentik. Feladata: jódanyagcsere-szabályozás: jódhiány vagy pajzsmirigy elhalás miatt kialakulhat a gyolyva és a struma. Gyerekkori következménye a növekedési és fejlődési zavar. Anyagcsere-folyamatok szabályozása: fokozott hormontermelés esetén: golyva, struma, Basedow-kór(beteg nagy étvágy mellett is erősen fogy, túlzott izzadás, szapora szívműködés). Növekedést befolyásolja (aránytalan törpeség, kreténizmus-szellemi visszamaradottság), segíti a Ca csontokba való beépülését. Mellékpajzsmirigy: 4 db lencsényi mirigy a pajzsmirigy hátsó felszínén. Hormonja a parathormon, feladata a szervezet Ca és foszfor-forgalmának szabályozása. Csecsemőmirigy: szegycsont mögött helyezkedik el, csecsemő és gyermekkorban működik, a fiatal szervezet fejlődését serkenti, és a védekező rendszer szabályozásában vesz részt. Ha nem működik, autoimmun betegséget okoz. Mellékvese: páros szerv, a vesék felső részén helyezkedik el. Az anyagcsere ütemét növelő és a testet vészhelyzetre vagy stresszre felkészítő mirigy. 2 része van a kéregállomány és a velőállomány. A kéregállomány hormonjai az ún. kortiszteroidok, melyek befolyásolják a só- és vízháztartást, a fehérje- és szénhidrát anyagcserét, a szexuális érést. Termelését befolyásolja a hipofízis elülső lebeny CTH hormonja. Velőállomány hormonja az adrenalin és a noradrenalin, hatása hasonló az szimpatikus izgalomhoz. Hasnyálmirigy: hormonjait a Langerhans-féle szigetek termelik, ezek a vércukorszintet csökkentő inzulin, és az ezt emelő glukagon. Feladata a cukoranyagcsere szabályozása. Tobozmirigy: az agy területén helyezkedik el. Hatása: az idő előtti nemi érés gátlása. Ivarmirigyek:  feladata a nemi szervek kifejlődése és működése, a másodlagos nemi jelleg meghatározása. Tevékenységük serdülőkorban kezdődik és a klimaxig tart. Here: hormonja az androgén, amely a herecsatornák közötti kötőszövetben termelődik. Petefészek: felelős a nemi fejlődésért, és a havi ciklusért. Hormonjai a tüszőhormon, ami a tüszőben termelődik, feladata a méhnyálkahártya újraképzése. Sárgatesthormon: termelődik a sárgatestbe és terhesség alatt a méhlepényben. Hatása a megtermékenyített petesejt befogadása, ha nincs megtermékenyítés: menses. Tejelválasztás-előkészítése, a terhes méh összehúzódásának megakadályozása, és a terhesség védelme. Agyalapi mirigy: baba alakú és nagyságú, az ékcsont üregében helyezkedik el. Részei: az elülső lebeny: mirigyserkentő hormonjai az ún. mirigyserkentő hormonok. Hatása a többi belső elválasztású mirigy hormontermelésének szabályozása. Az elülső lebeny trophormonjai:a növekedési hormon, csontok hossz- és vastagságbeli(arányos) növekedés, törpeség, óriásnövés. Pajzsmirigyre ható hormonjai: a hormonok felépítése és vérbe történő leadása a feladata. Mellékvese-kéregre ható, tüszőérést és a sárgatestképződést serkentő hormon, a tejelválasztást szabályozó hormon. Hátsó lebeny: idegszövet alkotja, hormonja az ADH és az oxitocin.

9. a Felső végtag csontjai és ízületei

A felső végtag csontjai elhelyezkednek a vállövben, a felkarban, az alkarban, a kézben.

Vállöv: Lapocka: háromszögletű lapos csont, a mellkashoz izmok rögzítik. Testet, nyúlványokat – lapockatövis, hollócsőrnyúlványt különböztetünk meg rajta.

Kulcscsont: lapocka és szegycsont között helyezkedik el, kissé S alakú, bőr alatt fekszik.

Vállöv ízületei: korlátolt szabadízület, minden irányú mozgás. Váll-kulcscsont ízület, szegy és kulcscsont ízület. Mozgások: elevatio (emelés), depressio(süllyedés), előre és hátrahúzás, kisfokú forgómozgás. A lapocka csak az egész vállövvel együtt mozdulhat el.

Felkar: felkarcsont(humerus): csövescsont. Középrészt és végrészt különítünk el rajta. Fej és test közötti elvékonyodott rész a sebészi nyak—gyakoriak a törések.

Vállízület: szabadízület. Az ízvápa a fejhez képest kicsi, ezért azt egy rostporcos gyűrű nagyobbítja. Mozgásai ugyanazok.

Alkar: 2 csont alkotja: orsócsont és singcsont. Orsócsont: alkar hüvelykujji oldalán, Singcsont: kisujji oldalon. Könyökízület: 2 ízület alkotja, összetett ízület. Mozgások: alkar flexio, estensio, pronatio (tenyér fel), supinatio (tenyér le).

Kéz (manus): 27 csontból áll, 3 részre osztható: kéztő, kézközép, ujjak. A test legmozgkényobb része. Ízületei: csuklóízület, kéttengelyű tojásízület. Mozgás: hajlítás-feszítés, közelítés-távolítás, csuklókörzés.. Kéztőcsontok közötti ízület: feszes ízület, csekély mozgással.  CMC: feszes ízüet,  Hüvelykujj-ízület: nyeregízület. Mozgás ugyanaz + oppositio, repositio (fogás). MCP: gömbízület, korlátolt szabadízület. Minden mozgás. PIP+DIP: egytengelyű hengerízület.

9. b Az idegrendszer felépítése és működése

Az egész szervezetet átszövő idegsejthálózat. Feladata: ingerfelvétel, ingerület továbbvezetése és feldolgozása, az életműködések szabályozása, a szerv és szervrendszerek működésének összehangolása, gondolkodás, beszéd stb végzése. Felépítése: az idegrendszert idegszövet építi fel, melynek működési alapegysége a neuron. A neuronok csoportosíthatók aszerint, hogy az ingerület rajtuk milyen irányban halad: kivezető vagy efferens neuron, és bevezető vagy afferens neuron (az az érző neuron). Az idegrendszer állandó ingereket vesz fel: a külvilág felől, és a szervezetből. A felvett ingereket ingerület formájában vezeti tovább és dolgozza fel. Megfelelő idegimpulzusokat küld az egyes szervekhez.

Alapfogalmak: inger: az idegre ható fizikai vagy kémiai változás. Idegimpulzus: az idegsejtből származó jel, válasz. Szinapszis: két idegsejt közötti csatlakozás. Reflex: inger hatására bekövetkező, akaratunktól független tevékenység. A gerincvelő reflexei: szomatikus (az izomműködés fontos tényezői) és vegetatív (a test belsejéből származó reflexek. Pl székelés, vizelés, erek simaizmainak működése). Reflexív: az az út, melyet az idegtevékenység az ingertől a válaszjelenségig befut. Reflexidő: az út befutása alatt eltelt idő. Mozgató vagy motoros egység: a gerincvelő egy mozgatósejtje, nyúlványaival és az izomrostokkal együtt.

Az idegrendszer felosztása: anatómiai szempontból: központi és környéki, funkcionális szempontból: szomatikus és vegetatív. Szomatikus vagy akaratunktól függő: 2 része a központi vagy centrális (agy és gerincvelő) és a környéki vagy perifériás(az agyból ill. a gerincvelőből kilépő idegek). Vegetatív vagy akaratunktól független: a mirigyeket, a simaizmokat, az ereket idegzi be. Funkcionális felosztása: szimpatikus, paraszimpatikus.

10 a  Alsó végtag csontjai és ízületei

Medenceövből, combból, lábszárból és a lábból áll.

Medencecsont: 3 csont összecsontosodása: szemérem, ülő és csípőcsont. Keresztcsont: 5 csigolya összecsontosodása.

Medence: részei: nagymedence, kismedence. Szerepe: statikai, a csontos szülőcsatornát képezi, támasztja a törzset (nemi jelleg).

Combcsont (femur): leghosszabb, legerősebb csövescsont. A fej, nyak distalis vége a térdízület alkotásában vesz részt.

Térdkalács: gesztenye alakú csont, térd alkotásához járul hozzá.

Lábszár: 2 csontból áll: sípcsont(belül), szárkapocscsont(kívül).

Láb: 3 részre tagolódik: lábtő, lábközép, lábujjak.

Ízületek: keresztcsont-csípőcsont ízület: erős szalagokkal kapcsolódik a keresztcsonthoz, nincs mozgás. Szeméremcsont- összeköttetés: félízület, szülésnél van jelentősége. Csípőízület: gömbízület, szabadízület. Mozgás: flexio-extensio, abductio-adduccito, kifelé-befelé rotatio, circumductio.

Térdízület: legnagyobb és legbonyolultabb felépítésű ízület, részt vesz alkotásában a comb- sípcsont és a térdkalács. Erős szalagok tartják össze. Mozgása: flexio-extensio, kisfokú befelé és kifelé rotatio. Sípcsont-szárkapocs ízület: minimális mozgás.

Felső ugróízület: egytengelyű hengerzület, itt történik az elrugaszkodás és a járás. Mozgása: lábháti és talpi hajlítás. Alsó ugróízület: egytengelyű forgóízület. Mozgása: inversio(talp ki), eversio(talp befele). Ujjízület: hengerízület. Flexio-extensio.

10. B A központi idegrendszer felépítése és működése

Az akaratunktól függő tevékenységek irányítása. Ide tartozik az agy és a gerincvelő. Ezek elemzik és tárolják a beérkező információkat, és utasításokat adnak ki.

Az agyvelő: a koponyaüregben foglal helyet, kb. 1500 g. Felszíne egyenetlen, rajta tekervényeket és barázdákat látunk. Az agyvelő esetén a szürkeállomány található kívül és a fehérállomány belül. Az agyban 3 fő rész különíthető el: a nagyagy, a kisagy és az agytörzs. Nagyagy: az agyvelő legfejlettebb része, egy nyílirányú barázda két féltekére osztja. Mindkét féltekén 5-5 lebenyt különböztetünk meg: 1. homloklebeny (beszéd- és mozgatóközpont), 2. fali lebeny (érzőközpont), 3. nyakszirti lebeny (látóközpont), 4. halántéki lebeny (hallás kérgi központja), 5. sziget (limbikus rendszer: a féltekék és az agytörzs átmentét gyűrű alakban veszi körül+ bizonyos emléknyomok rögzítése. Funkciója tisztázásra szorul!).

Kisagy: a hátsó koponyagödörben foglal helyet. 2 féltekéből áll. Feladata a finom, összerendezett mozgások koordinációja.

Agytörzs: alsó és felső részre osztjuk. Az alsó agytörzs közvetlenül a gerinc cranialis (koponya) folytatásába esik, a nyúltvelő, a híd és a középagy alkotja. Felső agytörzsön a köztiagyat értjük.

Gerincvelő: kisujjnyi vastagságú hengeres test, mely a nyakszirtcsont öreglyuktól fokozatosan elkeskenyedve húzódik le az ágyéki I. csigolya aljáig, ahol kúpszerűen hirtelen elvékonyodva végződik. Az öreglyukon keresztül belép a koponyaüregbe, ahol a nyúltvelőben folytatódik. Keresztmetszetén szürke- és fehérállományt különítünk el. A szürkeállomány a neuronok tömegét, a fehérállomány az idegrostok tömegét jelenti. A gerincvelő szelvényezettségét a belőle kilépő illetve belépő gerincvelői idegek gyökerei okozzák. A gerincvelő szakaszai: nyaki(cervicalis): C1-C8, háti (Thoracalis): Th1-Th12, ágyéki (lumbalis): L1-L5), keresztcsonti (sacralis): S1-S5, farkcsonti (coccygealis): Co1. A nyaki szakasz 7 csigolyából áll, de 8 idegpár lép ki. A farkcsonti szakaszt 4-6 csökevényes csigolya alkotja, de csak 1 idegpár hagyja el. Összesen 31 gerincvelői idegpár létezik. A gerincvelő pályarendszere: fehérállományában 3 pályarendszert különítünk el: hosszú, felszálló (afferens) pályák (a periférián a receptorok által érzékelt ingerületeket szállítják fel az agyvelőbe). Hosszú, leszálló (efferens) pályák (az agyvelő felől szállítanak utasításokat a gerincvelőbe), gerincvelő saját pályarendszere (akaratunktól függő mozgások vezérlése).

Az idegrostok kereszteződése miatt a bal testfélt a jobb oldali agykérgi központ idegzi be motorosan és fordítva. Ez magyarázza az agyvérzés során bekövetkezett ellenkező oldali bénulást.

Az extrapiradimális pályák szerepe az akaratlagos mozgások összehangolása. A vegetatív pályák a vegetatív működések számára biztosítanak impulzusokat.

Agyburkok: az agyvelőt és a gerincvelőt is 3 kötőszöveti burok veszi körül. A külső a kemény agyburok, a középső a pókhálóhártya, a belső a lágy agyhártya.

Agykamrák: 4 agykamrát különböztetünk meg. (római számmal jelöljük). Az agykamrába benyúló, laza kötőszövettel körülvett érfonatok termelik az agyfolyadékot (liquor): folyamatos áramlásban van. Szerepe: mechanikai, védi az idegrendszert a hőmérséklet-ingadozásoktól, táplálja az idegszövetet.

11. a Az izmok általános tulajdonságai, csoportosítása, járulékos elemei. Az izomműködés.

A mozgásrendszer aktív része, átlag 350 izmunk van, csontokról erednek és tapadnak, színe vöröses. A vázizmok szövettanilag harántcsíkolt izmok. Részei az izomhas és az inas rész. Kötőszövetes rekeszben helyezkednek el, minden izomnak van eredési és tapadási pontja, fejet, teste és farkat különböztetünk meg. Rövid ínnal ered, hosszúval tapad. Sűrű hajszálérhálózat fonja körül, vannak benne mozgó- (összehúzódás, elernyedés) érző-(fájdalomérzet) és vegetatív (izom táplásása, erek beidegzése) rostok.

Alak szerint hosszú, széles, gyűrű, kéthasú, 2, 3 és 4fejű izom van. Általában csoportosan működnek, vannak együttműködő és ellentétesen működő izmok. az ízületben létrehozó mozgások szerint vannak hajlítók, feszítők, közelítők, távolítók, hanyintók, borintók, emelők, lehúzók és forgómozgást létrehozók. Járulékos részei az ínhüvely (tömlőszerűen burkolják az inakat), nyáktömlő (ízületek körül helyezkedik el, izom túlterhelése a tömlő gyulladását okozza). Fő működése az összehúzódás és elernyedés. Az izomnak nyugalmi helyzetben is van egy bi