Álom a gyógyító kés alatt

Amikor megtudjuk, hogy egészségünket csak műtéti beavatkozással nyerhetjük vissza, elfog bennünket a szorongás. Félünk a 
betegségtől, annak következményeitől, félünk magától a műtéttől, a fájdalomtól, attól, hogy meggyógyulunk-e vagy sem és nem utolsósorban, félünk az altatástól.

"Mi lesz, ha nem ébredek fel többet?

 Mi lesz, ha felébredek műtétalatt? Vajonmi történik velem  műtét után, míg öntudatlan leszek?" Ezek a kérdések mindenkiben 
megfogalmazódnak és aggodalmat váltanak ki.

            Nézzük meg, mi történik műtét előtt, alatt és után! Tekintsük át,
            hogyan gondoskodik az együttműködő orvos csapat a beteg
            biztonságáról, gyógyulásáról, felépüléséről! Minden műtéti
            beavatkozást számos vizsgálat előz meg, amelyek több irányú
            állapotfelmérést céloznak meg. Ilyenek: a betegség pontos
            diagnosztizálása és várható kimenetelének felmérése, a beavatkozás
            részletes megtervezése, a beteg testi-lelki állapotának felmérése,
            kísérőbetegségeinek megállapítása, a lehetséges szövődmények
            valószínűsítése. (Erre azért van szükség, hogy a későbbiekben ezt
            szem előtt tartva a komplikációk előfordulását lehetőleg elkerüljék,
            illetve ha mégis fellépnek, azokat mihamarabb kezeljék). A műtét
            előtt ezeket a diagnosztikus és prognosztikus vizsgálatokat a
            sebész, a belgyógyász, a radiológus, a labororvos és az altatóorvos
            együttesen végzik.

            A lelki felkészítés
            Miután ezek megtörténtek, megkezdődik a beteg műtétre való
            testi-lelki felkészítése. A felkészítés magában foglalja a beteg
            megnyugtatását (gyógyszeresen és beszélgetéssel), bizalmának
            elnyerését, biztatását, a kísérőbetegségeinek kezelését (így a
            műtéti kockázatot a minimálisra csökkenthetik), és a műtét
            jellegétől függően egyéb speciális eljárásokat (pl.: a bélrendszer
            átmosása). Ezután beszállítják a beteget a műtőbe. Itt várakozik,
            amíg a műtő személyzete előkészíti a műtőt a beavatkozáshoz.
            Ilyenkor még a sebész beszélgethet vele, hogy tovább nyugtassa,
            biztassa.

            Műtőbe kerülve
            A műtőbe kerülve az altatóorvos veszi kezelésbe a beteget, nyugtatja
            őt, ill. elmagyarázza neki, hogy most mi fog történni. Elmondja,
            hogy elaltatják, és hogy teljesen fájdalommentesen történik a műtét,
            miközben mindvégig vigyáznak rá, aggodalomra nincs ok. Az altatás
            módjától függően először egy kis bódító injekciót kap a páciens,
            majd ha elaludt, akkor ún. izomrelaxánst adnak neki, hogy az izmai
            ellazuljanak, elősegítve ezzel az operációt. Majd további
            altatószereket kap. A lélegeztetéshez esetleg egy csövet dugnak a
            gégéjén át a légcsövébe, hogy biztonságosabban tudják lélegeztetni.
            A műtét alatt mindvégig szorosan nyomon követik a beteg
            életműködéseit, hogy bármilyen eltérés esetén be tudjanak avatkozni.

            Vége a műtétnek
            A műtét vége felé egyre kevesebb altatószert kap a beteg, és ahogy
            vége a műtétnek, az izomellazító szer hatását felfüggesztik. A műtét
            a sebész részéről a seb gondos ellátásával és különböző
            váladékelvezető csövek behelyezésével, ill. a seb bekötésével ér
            véget. Az altatóorvos még mindig a beteggel van és gondoskodik róla,
            amíg teljesen magához nem tér. Amikor már magától képes lélegezni,
            akkor eltávolítják gégéjéből a csövet. E cső miatt érezheti a beteg,
            hogy fáj a torka, és hogy rekedt egy kicsit. Ez csak átmeneti
            állapot, nem kell megijedni emiatt. A teljes öntudatra ébredés még
            eltart egy ideig. A műtét utáni napokban elkezdődik a lábadozás, és
            szép lassan felépül a beteg. Természetesen folyamatos ellátás és
            gondozás veszi őt körül. (Rendszeres sebellátás, átkötés,
            fájdalomcsillapítás.)

            Minél barátságosabb, emberközelibb az orvos és a beteg kapcsolata,
            minél inkább meg tudja nyerni az orvos a páciense bizalmát és minél
            jobban meg tudja őt nyugtatni, annál könnyebb lesz a betegnek
            megküzdeni a betegségével, és annál könnyebb lesz meggyógyulnia is.

            Forrás: Patika Tükör
            Szerző: Fábián Gábor